Oscee-blog

Jól megmondom!

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Gravity (Gravitáció, 2013)

Féltem tőle, hogy a számomra oly’ kedves űrkutatás témakörébe eső film esetén a kákán is a csomót fogom keresni. De ahogy a Moon esetében (amit amúgy nem sokkal a Gravity előtt néztem újra), itt is igazolódik: ha kellően sima az a káka, nem fog az ember nekiállni csomót keresni rajta.

A Gravity ugyanis elképesztő látványos, miközben érdekes és izgalmas, sőt, humoros  is tud lenni (mindössze 2 szereplővel). Jó, nem dokumentumfilm precizitású – de nem hinném, hogy ez különösebben levonna az értékéből, elvégre az ember mozifilmtől szórakoztatást vár elsősorban. Telitalálat a hangulat, csodálatosak a hangok és a látvány. A történet az igazából eléggé vékonyka, de az előbbiek kárpótolnak mindezért, sokkal többet nem is kívánhatnánk. Ugyanakkor a befejezés nekem egy nagyon picit összecsapottnak és/vagy elrugaszkodottnak tűnt, de rossznak semmiképp nem mondanám azt sem.

De ezzel együtt is a 2013-as év egyik legjobb filmje, Cuarónban megint nem kell csalódnunk.

8/10, de többszörnézős, felkúszhat még 9-re

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Ender’s Game (Végjáték, 2013)

Oké, lépjünk túl a kifacsart magyar címen.

Jó, maga a film is szar.

Tudom, hogy a könyv kult sci-fi. De ezek után biztos, hogy nem fogom elolvasni. Az adaptáció ugyanis bugyuta, gagyi, béna, gyerekes. Kisebbfajta szenvedés volt végignézni, részben az unalom miatt, részben a rendszeres facepalmok miatt, annyira béna a történet. Még ha az alapsztorin túl is tesszük magunkat és elfogadjuk, hogy egy szánalmas szar kiképzés alatt kiskölkökből nagyobb hadvezér lesz, mint a fél univerzumot végigcsatázó bakák, a történet levezetése és a végső csata akkor is röhejes. A látvány mondjuk rendben van, de hiába teszek masnit a szarra, az még attól büdös marad. És ez a szar két kínkeservesen hosszú órán át bűzölög az arcodba.

Tisztára Támad a Mars! feeling. Mondjuk az vígjáték, ez meg komolyan veszi magát. Ami meglehetősen gáz.

2/10

(méltó társa az After Earth-nek)

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Oldboy (-nincs magyar cím-, 2013)

Mármint a koreai Oldboy amerikai remake-je.

Amire nem is kéne rá sok szót fecsérelni, nem igazán érdemli meg. Ha nem létezne az eredeti, akkor is csak középszerű thriller lenne, annak fényében viszont csak egy elfuserált, kiherélt, felvizezett feldolgozás. Nem nézhetetlenül szar, de meglehetősen gyenge.

Josh Brolin nem az igazi a főszerepben, de Lee az, aki elrontotta. Illetve az első Thort és I Am Legendet író Protoshevich. Nem sikerült ugyanis sem a tengerentúli moziba átültetni a történetet és a hangulatot – annyira viszont elszakadtak az eredetitől, hogy azt kiheréljék. És görcsösen ragaszkodtak pár szimbólumhoz-jelenethez, ami csak erőltetetté tette a filmet itt-ott. A történet nyilván nagy vonalakban megegyezik, de még azt is sikerült kicsit esetlenné dolgozni. Mindezzel a dinamika is kiveszett a filmből, nem is beszélve a fényévekkel kisebb sokk-faktorról.

3/10

2014. március 4.
by Oszkár Józsa
0 comments

Escape Plan (Szupercella, 2013)

Ez kérem szépen két film egy áráért. Az eleje (illetve talán a nagyobbik része) kellemes börtönös szökés film, egy kis csavarral, miszerint szökni próbáló főhősünk nem napfényre vágyó elítélt, hanem ipari börtönszökés-specialista. Semmi eget rengető,  de ügyes alapötlet. A második film pedig egy retró akció, némi agyatlan lövöldözéssel.

Ami az egyetlen furcsaság (?) a filmmel kapcsolatban, hogy Schwarzi úgy odaveri Stallonet, mint a pinty. Mind a karaktere jobb, mókásabb (szerethetőbb?), mind az alakítás meggyőzőbb. Talán jót tett neki a politikai pihenő, Stallone meg közben kiöregedett, ki tudja. De igazából ez nem különösebben von le a film értékéből – eleve nem egy high-class material. De annak tökéletes, ami, és az én szórakoztatásomhoz ez elég is volt. Szerintem elejétől a végéig teljesen fogyasztható és élvezhető, a vége felé racionalitását vesztő akció vonal is. Teljesen jó retró akció, amit 20 éve megszeretett az ember – azokat se rakétatudósok írták.

7/10 bassza meg, tök jó volt, kellemesen csalódtam

2014. február 21.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Counselor (A jogász, 2013)

Furcsa egy film ez a Counselor. Részben már-már szatirikus dráma, részben egy középszerű thriller, részben meg egy szájtépő filozofálgatás (meg egy kis társadalomkritika, de abba ne menjünk bele, ahhoz túl komolyan kéne venni). Ugyanis kapunk nem kevés monológot és dialógust mélyen szántó gondolatokkal a drogról, a pénzről az alvilágról, az élet értelméről. És a punciról. Bár utóbbi kettőt lehet, hogy felesleges külön venni…

De igazából ez csak félig működik. Az elején nagyon tetszett, főleg a humora. Aztán jött a film maga és ráuntam – ha 20-30 perccel rövidebb lenne, sokkal ütősebb lenne. Így tele van túlnyújtott, unalmas, felesleges jelenetekkel. Márpedig a sztori annyira nem jó, hogy ezt elviselje. A karakterek egész jók, van pár jó poén és a WTF kontent is megfelelő mértékben van jelen. És igazából vér is folyik tisztességgel. De még ezekkel együtt is sántít kicsit a film. Marad inkább egy egyszer fogyasztható, kicsit elbaltázott darab. Nagyon könnyen lehet utálni, de szeretni is. Én valahol a kettő között állapodtam meg.

Fontos megfigyelés a film közben: Cameron Diaz megöregedett.

6/10

(u.i.: igazából már csak Bruno Ganz rövid szerepe miatt is simán megéri megnézni a filmet)

2014. február 21.
by Oszkár Józsa
0 comments

Extremely Loud and Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel, 2011)

A maga idejében az Oscar jelölés ellenére számomra kimaradt, most barátnői javaslatra megnéztük (bár őszintén szólva még a Readert sem láttam, szintén Stephen Daldry rendezőtől). Alapvetően nem bántam meg, de nagyon jónak se mondanám.

Aranyos a kisfiú kalandja, de eléggé sok sallanggal van körítve és a két óra feletti játékidő túlságosan is sok ennek a történetnek. És sajnos a végére kicsit giccsbe fullad – megható és talán felemelő a vége, de egy kicsit túlságosan is, a ló túlsó oldalán kötöttek ki a készítők. Azonban meglehetős érdekes és ügyes prezentálása a 9/11-es katasztrófa hatásainak, az előbb említett negatívumokat leszámítva ügyes, jó film.

Egyszeri megtekintésre kellemes film, az arra érzékenyek esélyesen még meg is könnyezik a végét. Számomra a fentiek miatt csak egy erős közepes.

6/10

2014. február 17.
by Oszkár Józsa
0 comments

Captain Phillips (Phillips kapitány, 2013)

Zsinórban a második vízi film az All Is Lost után – és azt kell mondjam, hogy egyelőre ők ketten mentették meg számomra a 2013-as évet filmes szempontból. Ugyanis a Captain Phillips az előbb említett filmhez hasonlatosan nagyszerű darab. Én pedig alig láttam igazán jó filmet 2013-ból.

Bár természetesen ez egy teljesen más alkotás. Ezúttal valós történeteken alapszunk (ami meglepő mód nincs is nagyon kiszínezve!) illetve a műfaj is inkább a thriller-akció vonalon mozog. Tom Hanks nagyszerűen hozza Phillips kapitány szerepét, aki civilként, egy kereskedelmi hajó kapitányaként kavarodik egy kalózakció kellős közepébe. Végig feszült, izgalmas a hangulat itt-ott kicsit felpörgetve. És csatahajók is vannak. A csatahajók már magukban megérnek egy plusz pontot (amennyiben nem a Csatahajó c. filmet nézzük épp, de az más tészta…)!

Mind a drámai részek, mind az akció vonal meglehetősen tetszett, a befejezés különösen erős. Nem is számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, minden elismerést és díjat megér a film. Nem csak azoknak ajánlatos akik érdeklődnek a kalózok vagy a hajózás iránt. Én pedig nem tehetek róla: Paul Greengrass szinte minden filmjét imádom, most már hivatalos!

9/10

2014. február 17.
by Oszkár Józsa
0 comments

All Is Lost (-nincs magyar cím-, 2013)

Csodás dolog lehet egyedül szelni a végtelen óceánt egy vitorlással a napsütésben – mindaddig, míg arra nem ébred az ember, hogy árad a víz a hajóba. (Névtelen) főhősünkkel pont ez történik egy konténerrel való ütközés következtében a nyílt vízen, a semmi közepén.  Az All Is Lost az ő kálváriáját mutatja be.

Magány. Kilátástalanság. Küzdés. Reménytelenség. Tovább küzdés. Csodásan mutatja be nekünk mindezt ez az egyszemélyes dráma. 32 oldal – ennyi mindössze a forgatókönyv, hisz még csak dialógus sincs a filmben. De a hangulathoz, látványhoz ez a 32 oldal is elég. Gyönyörű képi- és hanghatásokat kapunk az arcunkba és bizony izgalom is van bőven annak ellenére, hogy végig csak az óceánon sodródunk. Robert Redford nagyszerű a névtelen főszerepben, más pedig nincs a filmben, akire panaszkodni lehetne. Ahogy csillivilli, hatásvadász effektek és filmes elemek sem: ez egy tiszta dráma a javából.

Egyedi, emlékezetes film az All Is Lost – és nem csak a története, formátuma, hanem a minősége miatt is. Mindemellett még érdekes dolgokat is megtudhatunk a nyílt vízi (mentő)hajózásról.

9/10

2014. február 4.
by Oszkár Józsa
0 comments

Broken (Ébredés, 2012)

Meglehetősen érdekes, keményvonalas dráma Angliából, minden valószínűség szerint kis költségvetésből osszedobva. Sok szereplővel dolgozó, több család tekergő-összefonodó szálait megformáló, érzelmeidre ható darab. Ergó a jobbak közül való.

Kicsit érzelmi hullámvasút, amiben minden van – mindez nagyszerű alakításokkal fűszerezve. Talán nehézkesen indul be és nekem az Instagram-szerű filterekből is egy hangyánit sok volt, de ezekkel együtt is nagyszerű film. Bár főhőseink egyszerűnek és mindennaposnak nem teljesen mondhatóak, de alapvetően átlagos embereket mutat be a film, az ő történetüket tudja meglehetősen lebilincselően előadni. Képes sokkolni, felvillanyozni, megnevettetni, megdöbbenteni. De mind fölött a legerősebb jelző talán, hogy életszagú és földhözragadt.

Ennél több pedig nem nagyon kell több egy drámába. Kötelező darab a (nem feltétlenül könnyed) függetlenfilmes dráma műfaj kedvelőinek.

8/10