Ezúttal a változatosság kedvéért faházban laktunk, Balunak elment az esze és foglalt/bérelt nekünk kettőt. Egyébként minden a régi VOLT, a legnagyobb változás tavalyhoz képest talán annyi VOLT, hogy a Café már nem 18+, és idén két Trabant volt előtte (tavaly egy Ferrari benne). Idén sem írok(/tam) napi beszámolókat, helyette inkább ‘tovább mögött’ folytatom.

Odaút

Nos az úgy volt, hogy… Lekéstem a vonatot, szóval egy teherautóval döcögtünk Sopronig (MÁV szerencsére visszaváltotta a jegyeket), ahol bevártuk a második kis csapatot és bebarangoltuk a fél várost – majd (feltehetőleg helyi) jófej emberkék kocsival felvittek a fesztiválhoz. Csak úgy, nem is stoppoltunk vagy ilyesmi – üdv Ny-Magyarországon, ez már szinte az osztrák határ! :)

Első nap

Így meg is kezdődött az első nap – ami programjából nem igazán érdekelt semmi, így nagyrészt ingáztam. Voltam Belmondon, Anselmo Crew-n, Che Sudakan, Hollywoodoon – ezek közül az utóbbi egész frankó volt, előbbi hármon csak pár szám erejéig voltam (bár Che Sudakan elég nagy parti volt). Aztán kis pihenés után benéztem EDDÁra, ami iszonyat lapos volt, így menekültem is a nagyszínpadra Franz Ferdninandra, akit bár nem ismerek, nagyon jó koncertet adott, tetszett a látvány és a hangulat. Éjszaka még benéztem Fine Cut Bodiesra a Caféba (ami már Pesti Est), de borzalmas volt, és egyébként is csak pár részeg tizenéves volt csak arrafele.

Ja, és a Badár Sándor-féle dumaszínházra is megpróbáltunk “bejutni” azonban az már nem sátorban, hanem a nagyszínpaddal szembeni karaoke pódiumon volt – ahol tény és való: több ember elfér – de nem fogja több ember hallani, mert a többség kiszorul messzire hátra, és a nagyszínpados hangpróbáktól nem hogy a hátul lévők, az elöl ücsörgők se jól hallják. Elbaszott egy ötlet volt ez, hogy velósen fejezzem ki magam…

Első éjszaka a nemkicsit fárasztó első nap utáni éjszakán kellett szomorúan (?) konstatálnunk, hogy biza a faház falai is átengednek mindennemű hangot, de ami rosszabb: a frankó hajlanig tartó d’n'b b-jei szépen berezgetik az ablakokat. Persze álmosan ez relatíve mindegy, a tapasztalt fesztiválozó egy mélyláda melletti tócsában is képes édes álmot aludni.

Második nap

Kicsit megkésve és kicsit az előző napihoz hasonlatos érzésekkel ébredtem: ezen a napon se érdekelt konkrétan semmi – persze a Limp Bizkitet leszámítva.

Ők viszont nagyon jó koncertet adtak – kb. 2-3 számukat ismerem, de a stílust csípem. Jó volt a közönség is, és ők is jól megmozgattak minket, és az előadás is vérprofi volt (ami mellesleg kb. teljesen megegyezett a többi K-Európai programjukkal), én nagyon élveztem, tervezem is, hogy végighallgatom a Bizkit diszkográfiát.

Korábban a nagyszínpadnál voltunk még a Csík zenekar, Vad Fruttik ésKispálék performanszán. Csíkékat eddig még nem hallottam, tetszettek, csak marha meleg volt még – Fruttik meg általában jó szokott lenni, most se volt másképp (bár nem biztos, hogy nagyszínpadosnak kellett volna lennie). Volt szerencsénk 1-2 szám erejéig a zúzdában a Jackedet és a Watch My Dyingot meglesni, de egyik se fogott meg, elég volt belőlük az a pár track :) (ahogy az éjszakai Blind Myselfből is, fáradtan). Belekóstoltam még a Napra és a Subscribe koncertbe is, mindegyik tetszett, de egyéb helyekre igyekeztem, szóval ezeknek csak az elejéhez volt szerencsém.

Délután/kora este kaptunk egy jobbfajta esőt – közben csocsóztunk, utána meg tocsogtunk bele a sártengerbe (eleve is eléggé szét volt túrva az egész fesztivál, építés közben is esett az eső, néhol félméteres traktorcsapák voltak). Sebaj, tavaly úgyse esett, már-már hiányzott a dagonyázós VOLT-style.

A dumaszínházat kihagytuk ezen a napon, helyette inkább a Hülye vagy?! klub beszélgetős showműsorára ültünk be, Bakács Tibor, Wahorn andrás és Para-Kovács Imre prezentálásában  - jókat röhögtem ezen a most már bizonyítottan/bevallottan hülye fazonon. Fel is iratkoztam azóta már a klubb gugli csoportjára.

Harmadik nap

…jól indult – kurva meleg a sátorban faházban, Balu meg eszeveszetten csörömpöl a nyitott ajtó ablakán. Nem is mentem le a városba, inkább pihegtem a melegben erre-arra, bakancsot és cipőt pucoltam (bazz, 3-4 liter víz kell egy acélbetétes úgy-ahogy lemosására), és elborzadtam, hogy a túlképzett fesztiválozó tömeg sikeresen tönkrevágta a csapokat (vagy eldugították sárral, vagy nemes egyszerűséggel leszakították…) – respect a takarítómunkásoknak! Ja, meg megbilincseltettem magam rendőrökkel a civil soron, benéztem börtöncellába (erre még kitérek később), és hasonló nyalánkságok.

A koncerteket Beatricevel kezdtük (az elejéről lemaradtunk) valamint Kovács András Péter standupjával felvezetésként (ahova ezúttal már korábban odakempeltünk, így egész jó helyről láttuk). Előbbi ezúttal nagyszínpados volt, helyes döntés! Nagy Feró elemében volt, kellemes hangulatot teremtett a nagy meleg ellenére is. Aztán Sepulturaval folytattuk – továbra is nagyszínpad. Érdekesek voltak, ritkán beszéltek, még talán köszönni se köszöntek. Jó volt, de nem ismerem őket, meg a stílus se nagyon között le, így átmentem a dögmeleg rocksátorba megnézni a Prosectura koncert második felére. Egész sokan voltak, élvezhető darab volt (Imre Norbert:- Három éve jártunk itt utoljára, ki volt itt akkor? – 10-15 ember (én is) felteszi a kezét – Hát igen, kb. ennyien voltatok! :).

Ezután lecsekkoltuk a Freestylerst, akiktől csak a Freestylers c. számot ismer(t)em – aztán koncert közben kezdtem örülni, hogy nem is, ismerek még párat. Mígnem rájöttünk, hogy minden 2-3 track a Pendulumtól jön… Inkább aztán átmenekültünk KFT-re, akik szokás szerint bazi jó koncertet adtak, hogy aztán befurakodjuk magunkat a Tankcsapdán a tömeg elejébe. ‘Csapdáék megint jót zúztak, kellemesen hosszú volt a koncert és Lukács még mindig az átvezetők mestere, de ezt már nagyon régóta tudjuk. Boldog születésnapot TCS!
Zárásként még Roadoltunk egyet kicsit megfáradva. A két évvel ezelőttivel ellentétben ezúttal éjszaka léptek fel, és többen is voltak, mint akkor a melegben kettőkor.

Negyedik nap

Említettem, hogy a börtöncellás sztorira még kitérek: lehetőség volt megtekinteni a Sopronkőhidai börtönt, méghozzá egy rabszállítóval vitték oda a kedves érdeklődőket – fel is keltem reggel nyolckor, hogy menjek megnézni. Ámde előzetes regisztrációhoz volt kötve, amit én nem ejtettem meg, mivel korábban a rendőrbácsi, akivel beszéltem, ezt nem említette meg. Szóval ezt kimaradt, de legalább vissza tudtam még aludni egy kicsit…

Barangoltunk egy jót a városban, szépen le is égett a nyakam fagyizás ás bankautomata keresgetés közben, még most is hámlik róla a bőr. Kicsit el is késtünk így a standupról, elég hátulról kellett hallgatnom Kiss Ádámot (látni nem nagyon láttam), aki kicsivel korábban befejezte, mert egy nagyszínpados hangpróbából egy rögtönzött kiskoncert lett (utoljára talán Szigeten, Manu Chaonál láttam ilyet), így nem lehetett hallani kb. semmit.

Ez a nap talán a szar koncertekről szólt, meg hogy lemaradtam a Superbuttról, mert a kempingben kempingezgettünk (értsd: elpusztítottuk a maradék italt). Ücsörögtönk Barabás Lőrinc Eklektricen, ami nem tetszett túlságosan, belehallgattunk a bungie jumping mellett ácsorogva 3-4 szám erejéig a délután hangoló Earth, Wind & Fire-be – az nem is volt rossz, de végülis az sem kenyerezett le.

Persze a lényeg Marilyn Manson volt, aki tiszteletére már délután szállingóztak befele a furábbnál furább alakok, rajongók, lények, nemtommik. Quimby végére értünk oda, ami nekem nem tetszett – aztán én előre is masíroztam, mondván úgy sem halok meg egy Mansonon, kemény vagyok, a többiek meg nem. Nos tényleg nem haltam meg, mert a koncert eléggé szar volt, mit szépítsek. Az új album egész jó (4 számot játszott róla asszem), a koreográfia is kellemes lett volna, de amit már amúgy is sejtettünk, beigazolódott: ez a Manson nem az a Manson. Hangulat nem sok volt (persze ehhez az is hozzájön, hogy a közönség is szar volt, 75% csak állt és bambult), Manson meg néha-néha rácuppant az oxigénmaszkra, ami jól mutatja, hogy mennyire ki van égve. Sebaj, de legalább őt is láttuk – és bazi sokan voltunk…

Számunkra kb. ennyi volt a VOLT, szokás szerint élveztük, már-már Sopronba megyünk haza egy fárasztó vizsgaidőszak után. Hazafele ismét Szombathely felé jöttünk, ezúttal le se kétük a vonatot, és még egy gyorsot is elértünk csatlakozáskor, szóval relatíve hamar hazaértünk. Azt hittem kemény leszek, és le se feküdtem reggel (7-re már otthon voltam), de aztán a délutánt mégis átaludtam…

Jövőre ugyanitt, ugyanekkor!

Ja és tweeteltem közben – tegnap egy fél éjszaka próbáltam a tweeteket behegeszteni ide, de nem találtam rá igazán jó megoldást, szóval inkább csak linkelem az idevonatkozó twitteléseim keresési eredményeit (két oldal btw):
Itt van.

Szóval a szójátékot befejezve: ahogy már fél évtizede mindig, idén is irány a VOLT fesztivál! Lesz megint pár relatíve illusztris fellépő – de igazából nem is ez a lényeg, hanem a VOLT-hangulat, és hogy bármerre is kóvályog az ember, szinte biztosan be fog esni egy neki tetsző koncertre.

Megint elmaradtam néhány bejegyzéssel, pedig írni akartam a biciklitúráról, a Liferól, Family Guyról, Dollhouseról, egy-két filmről… Na majd a jövő héten, addig is offline leszek.

Bár lehet, hogy kipróbálom a mobilos twittelést majd a napokban.

BRB.

8 filmet néztem meg, időrendben: Wall-E, SW: Clone Wars, Deception, La Zona, MR 73, The Fall, Hellboy II és a Kung Fu Panda (Aréna, Westend, Művész és MOM Park mozik) – mindezt 2 nap és egy délelőtt sikerült “abszolválni”, szombat-vasárnap nem nagyon értem rá (szüret és egyebek). Nagyon tetszett a La Zona, a The Fall és a Kung Fu Panda, de az Mr 73 meg a Wall-E is jó volt. Továbbra is tetszik a rendezvény, sőt, szerintem az új időpont még jobb, legalábbis nekem mindenképp. Jövőra találkozunk, hajrá jóárusított mozizás :)

A nulladik napon jól pofáraestünk olyan szempontból, hogy bár kb. a második hullámban érkezdtünk a fesztivál előtti napon, de már alig tudtunk magunknak helyet vadászni, ahova 3 sátrat felhúzhattunk volna (nem is sikerült egy ilyen összefggő placcot találni). Persze ketten voltunk, és már sötét volt, mire az állításig jutottunk, jó göröngyös és lejtős lett a dolog, de hát az a feeling része. Cserébe kurvára semmi nem volt a fesztivál területén, nemhogy a nagyszínpad, de még a sörcsapok se nagyon voltak összerakva, torkot hűsíteni is a városba kellett visszagyalogolni.

Első nap reggel a helyzet hasonló volt, de azért kora délutánra összeállt minden, hogy beindulhasson a happening, bemelígétésként Badár Sándor hülyeségeivel nyitottunk, míg a tömeg még áradt befele. Fura volt elsőre, hogy átkerült a zúzda a nagyszínpad mögé (helyére szolgáltatóegységek, valamint kicsit kijjebb sátorhelyek kerültek), ami igazából jó ötlet volt, de mivel csak egy folyosó szerű murvás úton lehetett megközelíteni a bozótosban, eszméletlen nagy “közlekedési dugók” alakultak ki arrafele. Ezen napon a Strokes ütősökkel hangoltuk magunkat, aztán meg Bikinivel és sörrel, majd Roy Paci-ra buliztunk, akiről itt hallottam először, gondolom nem egyedül, mert koncert közben szivárgott oda a tömeg. Aztán volt szerencsém EDDÁhoz meg Kispál végéhez, majd természetesen Tankcsapdához, ami szokás szerint nagyon jó hangulatú volt, ezúttal lefogyott és körszakállas Lukáccsal, valamint a legnagyobb látvány is ezen a koncerten volt lángcsóvákkal, konfettivel, zúzással. Elején kicsit fájt meg égetett, de bőven jó volt.

Második nap sikerült eljutnom végre Subscribe-ra, jó is volt, aztán ott helyben még egy Beatricét (“egy jó pinával háborút lehet nyerni”) és egy Exploitedet is lehúztunk. Utóbbi elég gyenge, az én felfogásomban inkább death metal, mint punk. És nem is voltak sokan. Aztán belekóstoltunk Cypress Hillbe, de marhára nem jött be, szal inkább Senor Coconut és Louie Austen partijára néztünk be. Hát sok közös produkciójuk nem volt, inkább csak külön-külön, de jó kis tánczene, jó hangulattal és feldolgozásokkal. Ja, és Kókuszdió bácsi egy Apple mögött ácsorog és klikkelget néha… Aztán még majdnem futotta az erőnk egy Pál utcai fiúkra, de a végéig már nem húztunk, inkább bebújtunk Balu mellé Ricsivel a sátorba.

Harmadik nap elég laza volt, Dalriada után Hobora néztem be, aztán Hoolywodooval ismerkedtem, és Jamie Winchesterék szokás szerint fergeteges koncertjén ugráltam. Majd jött Manu Chao, akit ugyan nem ismerek, de azért jó buli volt, elég durva lökdösődéssel, sok közönségmozgatással (vagyis mozgott az magától is :). Szerencsére Sirqus Alfon végére még odaértem – hát eléggé betegek, pedig csak 4-5 tracket láttam tőlök (abban már 3-szori visszatapsolás is benn van). Aztán Kiscsillagra néztem be zárásképp, de annyira nem bejövős, inkább eltettem magam a zárónapra.

Utolsó nap lemaradtam a Napra koncertről, másfele kóvályogtunk, Vad Fruttik meg ütköztek. Ha lehet, ez még lájtosabb nap volt. Jamie Winchesterék és Für Anikó közös mókázására néztem be, aztán összefutottam Royal kollegával, amiután Clafingerre néztem be. Nehéz volt bejutni, cserébe megtetszett a dolog. Utána meg persze Offspring, bekempelés az elejére. Fájt is rendesen, volt ott zúzás nemkicsit. Viszont nem kaptunk sok vizet a nyakunkba, főttünk a levünkben (vö.: tavaly Korn vagy Prodigy). Sajna kurva rövid volt a koncert (1 óra 10-15 perc), cserébe marha jó volt. Az új albumról csak 3 tracket játszottak, meg természetesen a népszerű slágerjeiket. Egy Original Prankster meg egy Hit That még nagyon belefért volna (vagy akármi), de hát ez van. Zárásként még zúztunk egyet Superbutton. Kár hogy nem ismerem az új albumot, még jobban esett volna :) De idén korántsem fájt annyira, mint előtte, de ezúttal is rendesen elfáradtam.

Jól kifáradva nem is a végső összepakolás esett marha jól, hanem az erőltetett menet lefele a hegyen bakancsban, aminek végén természetesen lekéstük a hajnali vonatot. Csak egy órát kellett várnunk a következőre, meg háromnyegyedet itt-ott, állomásokon (ami azért külön fasza, mert a buszomra is kellett még várnom 2,5 órát, valamint este mentem Bp-re, dolgozni, az a vonat is kellemes 50 percet késett).

Ennek is gyorsan vége lett. Szokás szerint nagyon jó volt, és jövőre is megyünk, ha minden jól megy. Nagyszerű ötlet volt végre a szelektív szemétgyűjtés, talán még mobil wc is több volt, de a zuhanyzók száma még mindig nagyon kevés. Sőt, idén a sátorhely is kicsit kevés volt. Sajnos idén se volt semmi jó, délelőtt beülős hely, és a tömeg miatt sok helyen mozdulni is alig lehetett, de valszeg ez már marad így. És sajna csak egy dumaszínházra sikerült bejutni idén, nagyon nagyon a sorok a Red Lounge (Café, akárhogyishíjják) előtt. Viszont cserébe nyertem Ferraris pólót. Viszont nem volt netsátor (bezzeg 3 éve, még CoD-ozni is lehetett :), normális telefontöltős sátor (bár nem is kellett volna).Nagyjából ennyi most hirtelen.

Asszem tavaly töbet szófostam, itt van egy összefoglaló, ahonnan elérhető a napi bontás, idén ilyet nem csináltam.

p.s.: te leányzó, ki zöld felsőben, hetijeggyel, harmadmagaddal, hajgumival a bal csuklódon, Jamie Winchesteren előttem álltál, majd hirtelen eltűntél, és olvasod ezt a bejegyzést, ne habozz csápolni ;)

Képek alant. Idén keveset csináltam, egyrészt mert majd’ tele volt a gép memóriája, másrészt meg mert. Gyomlálatlan képek, szal van bennük jópár szar, majd lehet, hogy kibányászom ezeket.

[Mutasd a slideshowt-]

12►

Hát lemaradtunk a jegyről. Hárman álltunk ott, és néztük az eszméletlen nagy tömeget, mint a borjú azt a bizonyos új kaput. Aztán mivel senkitől nem sikerült jegyet szerezni, úgy döntöttünk, hogy menjünk enni-inni.
Két sör után arra jutottunk, hogy mégiscsak menjünk vissza, hátha jönnek már kifele a népek, és tudunk tőlük jegyet szerezni. Nekem sikerült is, egy ezresé’, féláron lett egy karszalagom (még 8,5 óra hátra volt a 12-ből), Georgie komán meg default volt egy hasonló színű Tétény napokról maradt karszalag, ő azzal jött be, Epy kollega meg nem sokkal később szerzett szintén egy levetett karszalagot. Igaz, negyedéről-harmadáról lemaradtunk, de jó móka volt, véresre röhögtük magunkat, és végül hárman bejutottunk 2K-ból :) (cserébe otthagytunk párezer forintott a büfében, a bevétel úgyis onnan van…).
A mókás, hogy négy filmet írtam fel, amit mindenképp meg szerettem volna nézni, ebből kettőt sikerült: a Street Kings-et és a Jumper-t (másik kettő a The Eye és a 10.000 B.C. lett volna). Előbbi egész jó lett, utóbbi meg a vártak szerint szar. Ezek előtt meg az Eszter hagyatékát néztük, szintén kellemes. Volt sok üresjárat is, elég béna volt szerintem a műsorrend, cserébe szereztem Jarhead és We Own The Night posztert (Grindhouse-ról lemaradtam, jellemzően Brumi kollega abból is sikeresen elhalászott egyet). Eszméletlen nagy tömeg volt, csodélkoztunk is, hogy a tizenpáréves csajszik még hajnali négy után is “húzták az igát”. Mellesleg mókás volt, a folyosókon egész jó hangulat volt, szólt a zene, népek összefeküdtek babzsákokra, meg ilyesmik.
Mindent összevetve frankó rendezvény volt, bár kicsit félálomban néztem a filmeket. És sajna csak 3-ra kerítettünk sort. De legközelebb már jó előre megvesszük a jegyet, és még a programot is megtervezzük :D

Köszönjük Palace, reméljük még sok ilyen lesz :)

Köszönjük WT, köszönjük Sharon!

Egyetek sokat, igyatok mértékkel, cincáljatok sok csomagolópapírt, és stb jókat mindenkinek!

Ja, és essen a hó!

Örömboldogság, hogy 531 mp-es idővel felállítottuk a 100-as sorváltó Guiness-rekordját (persze SCH szabályok szerint ennél jóval jobb időt ittunk). Kár, hogy 10-esben a negyeddöntőben olyan szar időt ivott a csapat (leírni is rossz: 46,? másodperc), de majd jövőre.

Amúgy maga a Qpa szerintem nem volt hatalmas eresztés, legalábbis az előző éviek nekem jobban tetszettek. Akár a partikat, akár a vidéki napot, akár a részvételt nézem – talán keresztbetett neki, hogy az SCH felújítás alatt áll (btw reméljük, hogy visszanyeri kék színét). Sebaj, jövőre ugyanitt, ugyanekkor, az idei fölényes nyertes (gratu nekik), az Azé ez már Mindennek a Tetje csapat szervezésében. Ja, és bazi hideg volt tegnap éjjel a szabad ég alatt…

Lévén a Within Temptation-ön kívül semmilyen koncertre nem készültem igazán, a nap nagy részét ide-oda mászkálással töltöttem, ami rendesen ki is készítette a lábaimat, ami tekintve a Sziget méreteit, nem is meglepő. Az első olyan fellépő, ami nagyon megtetszett a vándor vurstli volt, rézfúvósokkal, dobosokkal, csögősökkel – kis utcafesztivált csaptak, vicces jelmezekben, jó hangulattal.

Megtaláltam az EA sátrat is, ahol játszottam egyet a hamarosan megjelenő NFS:ProStreet-el, és a FIFA08-al, amiért cserébe még egy EA-s pólót is kaptam (igen, ilyen a marketing, ajándékot kapsz, ha játszol :P). Eztán kellemes csalódás volt Manu Chao, aki hatalmas jófeljként már a dél körüli hangoláskör egy kis mini-koncertet csinált. Úgyse tudtam elmenni a koncertjére WT ütközés miatt. Aztán HammerWorld és Zúzda színpad körül ingáztam, a brit-magyar To-Mera egész jó volt (meg a zúzda szinpadon hallott nemtommilyen banda is – még Máté is ott volt a Road-ból), de a német Drill pl. nem tetszett. Ezért inkább átballagtam meglesni Tóth Vera bálnát a blues színpadon, agész jó formáció volt, kellemesek voltak.

Aztán vissza a HammerWorld-re, Dalriadára. Egész jó volt, gondoltam mivel egész elöl vagyok, WT-re majd jól előrekerülök – hát meglepő módon nem ment el a tömeg, ők már odaszobrozták magukat jóval előbb, így a 3-4. sorba szorultam.

Maga a Within Temptation koncert fenomenális volt. Könnyfakasztóan gyönyörű koncert volt, és kb. az összes kedvencemet játszották. Sharon hangja élőben is gyönyörű, és külön öröm volt látni, ahogy örül a hatalmas, lelkesen éneklő és ujjongó tömegnek. Sokat játszottak, jók voltak, és megígérték, hogy amint lehet, ismét ellátogatnak hozzánk – úgy legyen!

De a legnagyobb meglepetés a koncert utáni végtelen kedvesség volt: Sharon (legtöbb énekessel ellentétben) kijött a backstage-en, és dedikált, fotózkodott (köszi Emőkének a képért ;), jófej volt. Nemhiába a kedvencem ;) Koncert után lézengés és sör volt, na meg Nevergreen, meg hullafáradt félálomban bekómálás a HammerWorld sátor sarkába a maradék két koncertre (De Facto és Garden of Eden).

Aztán hajnali BKV-kaotikus utazás a városban, majd 5.45-től MÁV (negyed hat körül ültem fel a vonatra, a következő emlék Győr, pedig újságot is vettem az útra :D).

Köszönet a Szigetnek és a Within Temptation-nek ezért a nagyszerű koncertélményért!

Képek:

[Mutasd a slideshowt-]

12►