Oscee-blog

Jól megmondom!

Carton D’Or 2010

| 0 comments

A Carton D’or 2010 egy animációs rövidfilm-csokor, ami hozzánk a 2010-es, szokásosan nagyszerű Anilogue filmfesztivál keretében jutott el. Az öt rövidfilm a Carton D’Or idei gálájának öt döntőse, róluk emlékeznék meg pár szóban.

A Family Portrait (Családi portré, 2009, Anglia)

Ötletes, de rövidsége ellenére is hamar érdektelenségbe fulladt számomra (ez volt messze a legrövidebb az öt közül). Érdekes, egyszerűsített ábrázolással mutat be egy családot, akik épp egy családi portrét próbálnak összehozni egy fotós segítségével.
Aztán a karakterek kicsit szürreálisan kifordulnak saját magukból, pár ötletes, de földtől rendesen elrugaszkodott jelenet keretében, hogy aztán a rendező egy hirtelen csapással (fordulattal) idő előtt véget vessen ennek az eseménynek. Egyszer nézhető darab, de se képileg se történetileg nem nagy szám.

3/10

Krokodill (Crocodile, Krokodil, 2009, Észtország)

Ez a furcsa darab nyerte a Carton D’Or díjat idén. Mókás, ötletes, de szintén kicsit szürreális és földtől elrugaszkodott darab. Szép lassan építik fel a történetet és mutatják be a karaktereket a készítők, aztán kicsit felpörög mind a történet, mind a furcsa ámde mókás jelenetek száma.
Nekem tetszett ez a valószerű, de kicsit szürreális felütésű tragikomédia, de én nem ennek adtam volna a fődíjat.

7/10

Logorama (2009, Franciaország)

Egy szó: zseniális. Hosszú ideje a legjobb animációs rövidfilm, amit láttam. Egyszerű ötletből hatalmas munkával felépített pörgős akcióvígjáték. Imádtam a stilizált, végtelenségig letisztult, élénk színekkel operáló rajzstílusát.
A való világ helyett ezúttal a logók, cégtáblák, emblémák, bábuk világában járunk. Egy világban, ahol Mr. Proper kisvasút vezető, Ronald McDonalt gengszter, akit Michelin gumiember rendőrök üldöznek. A több, mint negyed órás animáció szinte minden tárgya, szereplője egy márkát mintáz meg vagy figuráz ki. Hatalmas kreatív háttérmunka van a film mögött, arról nem is beszélve, hogy eszméletlenül szórakoztató. Ennél tökéletesebb nem igazán lehet, a zárójelenet egyszerűen fergeteges.

10/10

Sinna Mann (Angry Man, Dühös ember, 2009, Norvégia)

Nagyon jó, de ugyanakkor legalább annyira nyomasztó rövidfilm egy szomorú témáról: a családon belüli erőszakról.
Egész érdekes, ügyes technológiával készült “animáció” az Angry Man. Kivágott, rajzolt papírfigurákból létrehozott, step-motion jelleggel megvalósított kisfilm. Sötét, nyomasztó hangulatú, helyenként már-már sokkoló film, mely így is néha mosolyra készteti a nézőt az őszinte és gyakran fantáziavilágba kalandozó gyermeki elme ábrázolásával. De a történet mellett talán a legszomorúbb, hogy ezúttal szó sincs földtől való elrugaszkodásról, fikcióról, a film témája ugyanis nagyon is reális.

9/10

The Tale of Little Puppetboy (A kis bábfiu története, 2008, Svédország)

Ez az utolsó darab volt talán a legőrültebb mind közül. Ezúttal egy papírmasé step-motion filmhez volt szerencsénk, ami helyenként igenis poénos, máshol viszont inkább unalmas, megint máshol meg már facepalm-jellegűen abszurd, ami a humorosságnak már a túloldalán van.
Kicsit talán lehetne rövidebb, pár idiótább jelenetet kicsit megvághattak volna. Fogyasztható, de egyáltalán nem emlékezetes darab.

4/10

Author: Oszkár Józsa

Bloggazda. Informatikus, lázadó, álmodozó, fáradt. A blog mellett a twitteren is koptatja a száját.

Írd a dobozba és kattints