Oscee-blog

Jól megmondom!

羅生門 (Rashômon, Rashomon, A vihar kapujában, 1950)

| 0 comments

A Rőtszakállú után helyrehozta nálam Kurosawa renoméját – már amennyiben két film alapján ilyen kijelentéssel élnem.

Dead men tell no lies.

Felfoghatatlan, hogy 60 éves ez a film, minden kép, a kamera minden mozdulata egy ’80-as évekbeli hollywoodi mesterdarabot idéz, és Kurosawa ezúttal is ügyesen játszik a képi kontraszttal, bár az kevésbé meghatározó komponense a filmnek.

De mindemellett a karakterábrázolás (kevés, de egytől egyik súlyos karakter van a filmben) és rajtuk keresztül bemutatott, látszólag egyszerű, de több irányba megcsavart történet is nagyon tetszett. Kurosawa nagyon ügyesen mutatja be, hogy valójában nincs abszolút igazság, és hogy egy eseményt hány féleképpen tudnak elferdíteni az elmesélők – nagyon tetszett, hogy főhőseink nem úgy mesélték el a nő megerőszakolásának és szamuráj férjének megölésének történetét, hogy magukat csak pozitív színben tüntette fel.

Nem csak a japán, hanem a nemzetközi mozi egyik mérföldköve a Rashomon, kötelező darab – kicsit szégyenlem is, hogy még csak most láttam először.

9/10

Author: Oszkár Józsa

Bloggazda. Informatikus, lázadó, álmodozó, fáradt. A blog mellett a twitteren is koptatja a száját.

Írd a dobozba és kattints