Oscee-blog

Jól megmondom!

赤ひげ (Akahige, Red Beard, Rőtszakállú, 1965)

| 0 comments

Életem első Kurosawa filmje – lehet, hogy csak nem voltam klasszikus japán filmhez illő hangulatban a megtekintésekor, de egy pillanatra megijedtem, hogy ha így néz ki a híres krusawai elbeszélésmód és dramaturg, akkor bizony nem is fogok sok filmjét látni.

- Néha azt kívánom bárcsak ló lehetnék.
– Ló? Miért?
– A lovak füvet esznek. Abból meg van elég.

Egyszerűen túl hosszú a film szerintem, ami azért gond, mert vannak eléggé vontatott, mi több, unalmas részek. Eléggé epizodikus jellegű ez a több, mint három órás film, és hiába vannak benn nagyszerű jelenetek (az udvari verekedős pl. fergeteges), a többségük szerintem kicsit lapos, és a karakterek egy része is egész súlytalan. Az éhező tolvaj fiú (tőle származik a fenti idézet) mondjuk épp ennek ellenkezője, az összes hozzá kapcsolódó jelenet nagyon jó volt.

Képileg is hasonlót éreztem – némely jelenetben nagyon ütős volt a fekete-fehér megvalósítás (pedig ugye eddigre a világ nagy részén már másfél évtizede színesre forgatták a mozifilmeket), máshol pedig semmi maradandót, kiemelkedőt nem mutatott.

Kellemes film, de számomra egy hajszálnyi csalódás volt, hiába néhány tényleg ütős mozzanata. Persze a többi Kurosawától ennyi nem tántoríthat el!

6/10

Author: Oszkár Józsa

Bloggazda. Informatikus, lázadó, álmodozó, fáradt. A blog mellett a twitteren is koptatja a száját.

Írd a dobozba és kattints