Yep, 2009 egyik legjobb vígjátéka.
Kellően abszurd, kellően pörgős és kaotikus, kellő mennyiségű fekete poén van, és az altájiak is pont beleférnek. No meg a lerészegedős sztorikat amúgy is szereti mindenki, miért is ne lehetne erre egy vígjátékot felépíteni?
És talán az a titka, hogy a főszereplők nagyon természetesen alakítanak, pont egy hajszálnyi túljátszással, hogy a poénok még jobban üssenek. Persze ehhez kellett egy jó könyv jó poénokkal – amik között van pár lerágott csont, mégis, ebben a környezetben működnek.
Mike Tyson viszont elfelejthetné a színészi ambícióit…
8/10
