D. Gibbons is a bad man!
A pilot mellett a második és harmadik is eme bejegyzés alanya, ugyanis sikerült annyira addiktívra faragni ezt a szériát, hogy képtelen voltam abbahagyni az első rész után – ebből a szempontból tehát jelesre vizsgázott. A fenti idézet amúgy a második epizód zárómondata, és könnyen elérte, hogy 3 mp-en belül már a harmadikat néztem (mellesleg a Hulun, csakúgy, mint a V-t).
Egyértelműen jobb ennyi rész alapján, mint a V; sokkal misztikusabb, és itt még akció is van. Kellően sok fő karakter van, többségük nagyon jól eltalált, ügyesen éltek az írók a sorozat műfajából és sztorijából adódó sokszínű szereplők lehetőségével (ugyanakkor Sonya Walger nekem Penny marad örökre :) . Jelenleg még nagyon homályos minden, s üresjárat nélkül tudnak megtölteni egy-egy epizódot úgy, hogy még mindig csak a mézesmadzagot cibálják előttem, ami egyébként egy jó Lost-os vonás.
Apropó, kb. csak ABC-s sorozatokat nézek a 24-et leszámítva, rég volt ilyen (főleg mert 24 premier óta hanyagolom a TBBT-t és HIMYM-t). Ugyanis a jelen formában ez fix nézős, sőt, úgy érzem, hogy lehet ez még ennél ütősebb is – a potenciál megvan mind a karakterekben, mind a sztoriban. Mondjuk az már eleve jó jel volt, hogy David S. Goyer neve is a stáblistán van, be is jött. Persze azért azt nem szabad elfelejteni, hogy ebben a jövőbe látós témában nagy hülyeségeket is össze lehet hozni, valamint hogy azért alapjaiban sántít az egész. De ettől még nagyszerű.
8/10, de ha jó irányba csiszolgatják, megközelítheti a Lost-ot
