Wo de fu qin mu qin (The Road Home, Az utolsó út, 1999)

Már régóta szemezgettem ezzel a romantikus drámával, ami elindította a pályán Zhang Ziyit. Sajnos kicsit gyengébb lett, mint amire számítottam – de még mindig egy elég erős darab.
Egy keretes szerkezetben elmesélt egymásratalálás és egymásbaszeretés történet a film – kicsit abszurd módon a történet elmesélésének apropója, hogy annak főszereplője (a hegyi faluba hazatérő férfi, a narrátor apja) halála. Ami engem megfogott, a kínai kultúra és életvitel bemutatása – számomra egyértelműen többet nyomott a latban, mint a történet. Az ugyanis nem nagyon van, az is egy tökátlagos love story egy bárgyú kislányról és a faluba érkező tanítóról. És mindemellett a színészek sem sziporkáznak, bár nincs is nagyon szükség rá – a film anélkül is kellően hangulatos, főképp mert gyönyörűen van fényképezve.
Elsősorban Zhang Yimounak köszönhetően ennyire élvezetes ez a fapados sztori, no meg a jól eltalált korrajznak. Talán túl sok áradozást olvastam róla, de engem nem nagyon fogott meg, bár tetszett.

7/10, de a 6,5-es fajta

(megj.: a két Zhang vezetéknév nem ugyanaz, ugyanis Ziyi “Zsang”, Yimou pedig “Csang” – utóbbi a legelterjedtebb kínai vezetéknév)

About oscee

Bloggazda.
This entry posted in Film, Kelet, Vélemény. Entry Tags: , , , , , , , , , , , Bookmark the permalink. 

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>