Az útvonal (kicsit pontatlan, lsd. 3. bekezdés)
A két héttel ezelőttit egy újabb, bizonyos szempontokból keményebb túra követte: megkerültük a Fertő-tavat, s ami még durvábbá teszi: az oda és visszaút is megvolt a két nap alatt.
Keményebb volt, mert egyrészt sokkal hosszabb volt: kb 290 km, másrészt meg mert odafele 90%-ban szembeszélben mentünk. Én már reggel, belegondolva a távba kicsit aggódva kérdeztem Ricsit, hogy biztosan körbe akarjuk-e tekerni, de hát kemények vagyunk, persze, hogy megkerüljük!
Az útvonal végülis nagyjából a képen látható lett (néhol a bicikliút éltér ettől, de nagyjából egyezik). Baloldalon van egy kerülő, aminek a szélét le is vágtam, azt nem tettük meg, csak a gugli map nem tud nem-autós átkelőn tervezni, én meg lusta voltam kézzel kijelölgetni a dolgokat (magyarul: Fertőrákosnál jöttünk át a határon). Van még ott egy kis kanyar Pamhagen után, az egy eltévesztett körfolgalom miatt esett meg, pár kilométerrel többet tekerünk így, az Apetlon utáni kerülő meg a bicikliút része, amit le akartunk vágni, aztán mégse úgy lett – cserébe megnézhettünk egy kicsi de büdös tavat.
A tókerülő útvonalat viszont nagyon tudom ajánlani mindenkinek. A táj nagyon szép, a terep nem túl nehéz (dombok vannak, főleg a ny-i oldalon, de egyáltalán nem vészesek). Mi is nagyon élveztük volna, ha nem kellett volna mégegyszer annyit tekernünk magyar terepen. És itt negatív hangsúllyal szerepel a magyar jelző, ugyanis az út minősége miatt is fárasztó volt, nem csak a táv miatt. Ausztriában a legutolsó rendű, szőlődombok között kanyargó utak is fényévekkel jobbak, mint a magyar oldalon a falvak, városok közötti főutak – és ebben semmi ferdítés nincs. Kerékpárút mindkét oldalon van, és nem is teljesen tökéletes mindenhol, de a szomszédoknál alapvetően jobb – érdekes volt megfigyelni, hogy az osztrákok nagy része csak Mörbischig teker le, ott aztán hajóra rakja a bringát és visszaviteti.
Egyébként tényleg nagy szerepet kapnak erre a kerekesek, van bringás paradicsomtól kerékpáros kedvezményig minden, és tényleg nagyon sok biciklista jár arra. Kimondottan csábító egy olyan túra, hogy kocsival el pl. Fertődig, onnan egy nap alatt bringával fel az északi csücskéhez, másnap meg vissza – persze közben jobban kiélvezve az osztrák falvak, borok és sörök adta lehetőségeket (ami mondjuk átlag magyar zsebnek extrém drága móka)…
(FYI: a kijelölt kerékpárút nagyrészt nem a parton halad, csak némely faluban – sok helyen nincs is út partközelben, hisz’ ez Nemzeti Park. A nyugati oldalon nem csak a nádas, hanem még közel egy kilométernyi szőlő- és termőföld is a kettő között van, cserébe gyönyörű a látvány a domboldalakról)
Szép teljesítmény!