VOLT beszámoló

Ahogy az elmúlt 5 évben mindig, idén is végigVOLToztuk július elejét.

Ezúttal a változatosság kedvéért faházban laktunk, Balunak elment az esze és foglalt/bérelt nekünk kettőt. Egyébként minden a régi VOLT, a legnagyobb változás tavalyhoz képest talán annyi VOLT, hogy a Café már nem 18+, és idén két Trabant volt előtte (tavaly egy Ferrari benne). Idén sem írok(/tam) napi beszámolókat, helyette inkább ‘tovább mögött’ folytatom.

Odaút

Nos az úgy volt, hogy… Lekéstem a vonatot, szóval egy teherautóval döcögtünk Sopronig (MÁV szerencsére visszaváltotta a jegyeket), ahol bevártuk a második kis csapatot és bebarangoltuk a fél várost – majd (feltehetőleg helyi) jófej emberkék kocsival felvittek a fesztiválhoz. Csak úgy, nem is stoppoltunk vagy ilyesmi – üdv Ny-Magyarországon, ez már szinte az osztrák határ! :)

Első nap

Így meg is kezdődött az első nap – ami programjából nem igazán érdekelt semmi, így nagyrészt ingáztam. Voltam Belmondon, Anselmo Crew-n, Che Sudakan, Hollywoodoon – ezek közül az utóbbi egész frankó volt, előbbi hármon csak pár szám erejéig voltam (bár Che Sudakan elég nagy parti volt). Aztán kis pihenés után benéztem EDDÁra, ami iszonyat lapos volt, így menekültem is a nagyszínpadra Franz Ferdninandra, akit bár nem ismerek, nagyon jó koncertet adott, tetszett a látvány és a hangulat. Éjszaka még benéztem Fine Cut Bodiesra a Caféba (ami már Pesti Est), de borzalmas volt, és egyébként is csak pár részeg tizenéves volt csak arrafele.

Ja, és a Badár Sándor-féle dumaszínházra is megpróbáltunk “bejutni” azonban az már nem sátorban, hanem a nagyszínpaddal szembeni karaoke pódiumon volt – ahol tény és való: több ember elfér – de nem fogja több ember hallani, mert a többség kiszorul messzire hátra, és a nagyszínpados hangpróbáktól nem hogy a hátul lévők, az elöl ücsörgők se jól hallják. Elbaszott egy ötlet volt ez, hogy velósen fejezzem ki magam…

Első éjszaka a nemkicsit fárasztó első nap utáni éjszakán kellett szomorúan (?) konstatálnunk, hogy biza a faház falai is átengednek mindennemű hangot, de ami rosszabb: a frankó hajlanig tartó d’n'b b-jei szépen berezgetik az ablakokat. Persze álmosan ez relatíve mindegy, a tapasztalt fesztiválozó egy mélyláda melletti tócsában is képes édes álmot aludni.

Második nap

Kicsit megkésve és kicsit az előző napihoz hasonlatos érzésekkel ébredtem: ezen a napon se érdekelt konkrétan semmi – persze a Limp Bizkitet leszámítva.

Ők viszont nagyon jó koncertet adtak – kb. 2-3 számukat ismerem, de a stílust csípem. Jó volt a közönség is, és ők is jól megmozgattak minket, és az előadás is vérprofi volt (ami mellesleg kb. teljesen megegyezett a többi K-Európai programjukkal), én nagyon élveztem, tervezem is, hogy végighallgatom a Bizkit diszkográfiát.

Korábban a nagyszínpadnál voltunk még a Csík zenekar, Vad Fruttik ésKispálék performanszán. Csíkékat eddig még nem hallottam, tetszettek, csak marha meleg volt még – Fruttik meg általában jó szokott lenni, most se volt másképp (bár nem biztos, hogy nagyszínpadosnak kellett volna lennie). Volt szerencsénk 1-2 szám erejéig a zúzdában a Jackedet és a Watch My Dyingot meglesni, de egyik se fogott meg, elég volt belőlük az a pár track :) (ahogy az éjszakai Blind Myselfből is, fáradtan). Belekóstoltam még a Napra és a Subscribe koncertbe is, mindegyik tetszett, de egyéb helyekre igyekeztem, szóval ezeknek csak az elejéhez volt szerencsém.

Délután/kora este kaptunk egy jobbfajta esőt – közben csocsóztunk, utána meg tocsogtunk bele a sártengerbe (eleve is eléggé szét volt túrva az egész fesztivál, építés közben is esett az eső, néhol félméteres traktorcsapák voltak). Sebaj, tavaly úgyse esett, már-már hiányzott a dagonyázós VOLT-style.

A dumaszínházat kihagytuk ezen a napon, helyette inkább a Hülye vagy?! klub beszélgetős showműsorára ültünk be, Bakács Tibor, Wahorn andrás és Para-Kovács Imre prezentálásában  - jókat röhögtem ezen a most már bizonyítottan/bevallottan hülye fazonon. Fel is iratkoztam azóta már a klubb gugli csoportjára.

Harmadik nap

…jól indult – kurva meleg a sátorban faházban, Balu meg eszeveszetten csörömpöl a nyitott ajtó ablakán. Nem is mentem le a városba, inkább pihegtem a melegben erre-arra, bakancsot és cipőt pucoltam (bazz, 3-4 liter víz kell egy acélbetétes úgy-ahogy lemosására), és elborzadtam, hogy a túlképzett fesztiválozó tömeg sikeresen tönkrevágta a csapokat (vagy eldugították sárral, vagy nemes egyszerűséggel leszakították…) – respect a takarítómunkásoknak! Ja, meg megbilincseltettem magam rendőrökkel a civil soron, benéztem börtöncellába (erre még kitérek később), és hasonló nyalánkságok.

A koncerteket Beatricevel kezdtük (az elejéről lemaradtunk) valamint Kovács András Péter standupjával felvezetésként (ahova ezúttal már korábban odakempeltünk, így egész jó helyről láttuk). Előbbi ezúttal nagyszínpados volt, helyes döntés! Nagy Feró elemében volt, kellemes hangulatot teremtett a nagy meleg ellenére is. Aztán Sepulturaval folytattuk – továbra is nagyszínpad. Érdekesek voltak, ritkán beszéltek, még talán köszönni se köszöntek. Jó volt, de nem ismerem őket, meg a stílus se nagyon között le, így átmentem a dögmeleg rocksátorba megnézni a Prosectura koncert második felére. Egész sokan voltak, élvezhető darab volt (Imre Norbert:- Három éve jártunk itt utoljára, ki volt itt akkor? – 10-15 ember (én is) felteszi a kezét – Hát igen, kb. ennyien voltatok! :).

Ezután lecsekkoltuk a Freestylerst, akiktől csak a Freestylers c. számot ismer(t)em – aztán koncert közben kezdtem örülni, hogy nem is, ismerek még párat. Mígnem rájöttünk, hogy minden 2-3 track a Pendulumtól jön… Inkább aztán átmenekültünk KFT-re, akik szokás szerint bazi jó koncertet adtak, hogy aztán befurakodjuk magunkat a Tankcsapdán a tömeg elejébe. ‘Csapdáék megint jót zúztak, kellemesen hosszú volt a koncert és Lukács még mindig az átvezetők mestere, de ezt már nagyon régóta tudjuk. Boldog születésnapot TCS!
Zárásként még Roadoltunk egyet kicsit megfáradva. A két évvel ezelőttivel ellentétben ezúttal éjszaka léptek fel, és többen is voltak, mint akkor a melegben kettőkor.

Negyedik nap

Említettem, hogy a börtöncellás sztorira még kitérek: lehetőség volt megtekinteni a Sopronkőhidai börtönt, méghozzá egy rabszállítóval vitték oda a kedves érdeklődőket – fel is keltem reggel nyolckor, hogy menjek megnézni. Ámde előzetes regisztrációhoz volt kötve, amit én nem ejtettem meg, mivel korábban a rendőrbácsi, akivel beszéltem, ezt nem említette meg. Szóval ezt kimaradt, de legalább vissza tudtam még aludni egy kicsit…

Barangoltunk egy jót a városban, szépen le is égett a nyakam fagyizás ás bankautomata keresgetés közben, még most is hámlik róla a bőr. Kicsit el is késtünk így a standupról, elég hátulról kellett hallgatnom Kiss Ádámot (látni nem nagyon láttam), aki kicsivel korábban befejezte, mert egy nagyszínpados hangpróbából egy rögtönzött kiskoncert lett (utoljára talán Szigeten, Manu Chaonál láttam ilyet), így nem lehetett hallani kb. semmit.

Ez a nap talán a szar koncertekről szólt, meg hogy lemaradtam a Superbuttról, mert a kempingben kempingezgettünk (értsd: elpusztítottuk a maradék italt). Ücsörögtönk Barabás Lőrinc Eklektricen, ami nem tetszett túlságosan, belehallgattunk a bungie jumping mellett ácsorogva 3-4 szám erejéig a délután hangoló Earth, Wind & Fire-be – az nem is volt rossz, de végülis az sem kenyerezett le.

Persze a lényeg Marilyn Manson volt, aki tiszteletére már délután szállingóztak befele a furábbnál furább alakok, rajongók, lények, nemtommik. Quimby végére értünk oda, ami nekem nem tetszett – aztán én előre is masíroztam, mondván úgy sem halok meg egy Mansonon, kemény vagyok, a többiek meg nem. Nos tényleg nem haltam meg, mert a koncert eléggé szar volt, mit szépítsek. Az új album egész jó (4 számot játszott róla asszem), a koreográfia is kellemes lett volna, de amit már amúgy is sejtettünk, beigazolódott: ez a Manson nem az a Manson. Hangulat nem sok volt (persze ehhez az is hozzájön, hogy a közönség is szar volt, 75% csak állt és bambult), Manson meg néha-néha rácuppant az oxigénmaszkra, ami jól mutatja, hogy mennyire ki van égve. Sebaj, de legalább őt is láttuk – és bazi sokan voltunk…

Számunkra kb. ennyi volt a VOLT, szokás szerint élveztük, már-már Sopronba megyünk haza egy fárasztó vizsgaidőszak után. Hazafele ismét Szombathely felé jöttünk, ezúttal le se kétük a vonatot, és még egy gyorsot is elértünk csatlakozáskor, szóval relatíve hamar hazaértünk. Azt hittem kemény leszek, és le se feküdtem reggel (7-re már otthon voltam), de aztán a délutánt mégis átaludtam…

Jövőre ugyanitt, ugyanekkor!

Ja és tweeteltem közben – tegnap egy fél éjszaka próbáltam a tweeteket behegeszteni ide, de nem találtam rá igazán jó megoldást, szóval inkább csak linkelem az idevonatkozó twitteléseim keresési eredményeit (két oldal btw):
Itt van.