Talán a legjobban várt sorozat volt számomra Joss Whedon és Tim Minear idei munkája – ezúttal megint a FOX-on, egy nehezen besorolható, talán kicsit misztikus krimi-drámaként megfogható széria formájában. Legjobban várt volt vagy sem, azon kevesek egyike, amikre idén szakítottam időt (a szintén FOX-os Fringe nyitóepizódot néztem meg még ősszel, de azóta se néztem tovább – hiába, nincs annyi idő, mint 2 éve…).
Sajnos azonban a pilot nem kenyerezett le. Nem rossz, de nagyon sekélyes, izgalom nem volt túl sok, s bár a karakterek nagyrészt kellemesek, közel sem olyan jók, mint azt Whedon-tól várhatnánk, valamint a szövegek se érnek mondjuk egy Firefly közelébe.
A sztori szerint van ez a Dollhouse (Babaház) ahol bábokat gyártanak – mondjuk itt kicsit új értelmet kap a kifejezés, ugyanis súlyos summákért megrendelésre programozzák át emberek agyát a megrendelő kívánságaira, ha meg valaki épp nincs “küldetésre” programozva, akkor kicsit gügye mód éli életét a steril Babaházban.
Az első részből persze semmit nem tudtunk meg, még a karakterekről se volt túl sok infó, de azért annyira sikerült felkelteni az érdeklődésemet, hogy tovább nézzem. Mondjuk Eliza Dushku sem a kedvencem, de abban a falatnyi rövid fehér dresszben az elején, huhh…
erős 6/10, de semmi extra
szerk: sanszos, hogy a “dressz” nem volt jó szóhasználat, nem vagyok otthon ezekben, először kisestélyit akartam írni, de a kisestélyi ahhoz képest hosszú szoknya :)
szerk2: koktélruha, talán az lesz az
