Az az igazság, hogy nem tetszett túlságosan – sőt, ahhoz képest, hogy mekkora hype és mennyi díj övezte, nekem elég nagy csalódás volt (mondhatni, egy világ omlott össze bennem).
A legnagyobb gondom vele, hogy teljesen irreális – a szereplők többségének viselkedése, szövegei, a hangulat és a befejezés is. Talán ebből kifolyólag, de kicsit untam is magam közben. A fényképezés viszont csodálatos, és a zene is nagyon tetszett, mikor nem épp tizedszer hallottuk ugyanazt a prüttyögős kocsmazenét. A helyszín, a Duna-delta nagyon jó választás volt, és egy meglehetősen érdekes társadalmi keresztmetszetet mutat be – kár hogy számomra a körítés ridegsége, és furcsasága miatt teljesen hihetetlen vagy átélhetetlen volt. Amolyan tipikus, “hiába próbállak meg szeretni, sehogy se jön össze” film. Talán kevesebb feleslegesen kitartott jelenet és egy normális kapcsolat a két főszereplő között már enyhítette volna a többi abszurditást.
Nem rossz, sőt egyes momentumai nagyon jók, de se a forgatókönyv, se a stílus, se a szereplők és karakterek többsége nem nyerte el a tetszésemet.
6/10
