Emmerich-nek van már egy Hazafija és egy Függetlenség napja, amiket nagyon szeretek, főleg az előbbit, de ezt nagyon elcseszte. Már a The Day After Tomorrow se kenyerezett le anno, de az még simán emészthető, erre meg négy évet kellett várni, de hiába.
A történet egy nagy szelet nyálas unalom-sablon, és még a műpátosz is elhasal, helyenként majd’ kifordul az ember gyomra. Én már az alapötletből sejtettem, hogy ez nem lesz egy nagy szám, hiába is hangzik jól a jégkorszakos móka, ez így marhára nem működik. Nem értem, hogy miért beszélnek akcentussal, de az marhára irritált, de ugyanúgy fura, hogy legyalogolnak afrikába, egyik törzsben pont beszélik az ő nyelvüket, az állatok viselkedése irreális, meg egy csomó ilyen életszerűtlen dolog.
Mondanám, hogy szánalmas próbálkozás, de az már csak még egy rúgás lenne a haldklóba – hogy dícsérjek is valamit, a narrátor (Omar Sharif) egész jó volt, kár, hogy blődli szöveget adtak a szájába…
2/10
