F.é.l.e.l.e.m. Sokan éreznek valami hasonlót, mikor kijön egy játék, melyre a játékosok már hónapok-évek óta várnak, s akkor az öröm mellett ez az érzés is megjelenik. Lehet, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, hogy mégsem nyeri el tetszésünket? A F.E.A.R. esetében ennek én csak távoli szelét éreztem, hisz meggyőződésem volt, hogy az elmúlt évek egyik legjobb játékának bitjei költöztek a winchesteremre.
Az előítéletek
[SinglePic not found]Már az előzetes képekből és videókból egyértelmű volt, hogy a Monolith egy zseniálisan összerakott játékkal lepi meg a játékosközönséget. A grafika messze felülmúlta a várhatót, köszönhetően a továbbfejlesztett Lithtech (alias Jupiter) engine-nek. A másik legfőbb kiváncsiságfaktor-tuningoló a néhány képen felbukkanó piros ruhás kislány volt, aki körül az előzetes képek tanúsága szerint izzott a levegő ? szó szerint. Aztán késéssel, de megérkezett a játék?
Egyszer volt, hol nem volt?.
A F.E.A.R., azaz a First Encounter Assault Recon különleges kommandó tagját alakítjuk, méghozzá meg kell hagyni, kiválóan. Társaink ugyanis meglehetősen égő módon már az introvideo alatt elhaláloznak, de sebaj, legalább mi zsebelhetjük be a hősnek járó elismerést (vagy pedig a bosszút?) ? persze, mint kiderül nem is olyan véletlen, hogy pont mi vagyunk a túlélők (pofáraesés garantált).
A szituációról eleinte csak annyit tudunk, hogy egy bizonyos Paxton Fettel, egy körözött ex-katona, a klónhadseregével elfoglalt egy jelentős kutatásokkal foglalkozó központot, és mivel a bujdosása alatt valószínűleg csak konzerves babot kajált, jól belakmározott az útjába eső emberekből. Nosza, pont ilyen esetekben jön képbe kis csapatunk, de ez minden képzeletet felülmúl. Lépten nyomon felbukkan egy vörösbe öltözött kishölgy, akiről még azt se tudjuk, hogy vízió, vagy valóság. Néha még maga Paxton Fettel is megtisztel minket társaságával, bár általában vízió formájában, de ez nem tántorít minket el attól, hogy beleeresszük a fél tárat. Ráadásul az ellenfél sem egy szedett-vedett rongybabára húzott poligonhalmaz, hanem egy Fettel gondolatai által irányított elit hadsereg. [SinglePic not found]Ellenfeleink, (mégha klónok is) katonák, emberek. A játék vége felé felbukkannak érdekes, misztikus alakok is, ezek szerintem nem válnak a játék előnyére.
A sztori eléggé szövevényes, de nevezhetnénk akár keszekuszának is. Bonyolultsága talán abban rejlik, hogy a pályákon elszórt üzenetrögzítők és laptopok segítségével áshatjuk be magunkat a történet mélyére, de igazából csata közben ki a túró ér rá koszos üzenetrögzítők mellett ácsorogni, mikor vérszag terjeng a levegőben. Így hát két végigjátszás után is el kell gondolkodnom, hogy mi is a teljes történet ? ami ráadásul nyitva maradt, így akár egy folytatás is várható. Vicces végigolvasni pár fórumot ? ahány hozzászólás, annyiféleképpen értelmezik a történetet; ez sokaknak nem tetszik – nekem igen.
Egy nagy hibája van a történetnek (és a játéknak is egyúttal): rövid. Még bele se melegedünk az akcióba, és már vége is van. Ezért is nehéz megérteni a történetet, nincs teljesen kidolgozva. Persze semmi sem lehet tökéletes, de jobban örültünk volna egy pár órával hosszabb
Félelmetesen szép
Csak egy pillantást kell vetni a játékra futás közben, és egyből összefut az ember szájában minden, ami benn van. A textúrák gyönyörűen rajzoltak, ennél élesebbeket talán csak a Half Life 2-ben láthattunk. Noha a bump mappinggal nem bántak szőröskezűen Monolithos barátaink, mégsincs jelen a ?műanyag burkolat? hatás (alias Doom3), realisztikusan néznek ki a falak és a tárgyak.
[SinglePic not found]Az ördög ugyebár a részletekben lakik, és ez a játék ördögien szép. Nagyon bölcsen száműzték a designerek a háttérben meghúzódó, elmosódott textúrákat, és minden részletesen kidolgozva, korrekt módon tárul a szemünk elé. A pályák többsége az irodaház folyosóin, termeiben kapott helyet, mégis nagyon szép a design, nem fullad unalomba a belső terek ismételgetése. A termek logikusan, reálisan vannak berendezve, minden a helyén van, nincsenek oda nem illő pályaelemek, bár kicsit több lehetne belőlük itt-ott. Szabad tereket ritkán látunk, a háttérként szereplő város képe meg inkább felejthető, csak díszletként szolgál. Szintén nagyon jól néz ki az árnyékkezelés, néhányszor tényleg sikerült megijednem az árnyékomtól, és belelőni néhányat.
A motor nagyon jól optimalizált, egy DirectX 8.1-es kártyán is jól fut. Egy GF Ti4200-on próbáltam (P4 2GHz-el, és 512 MB dual RAM-mal megtámogatva), és szaggatásmentesen futott, bár nem kiemelkedően nagy fps-sel, és természetesen a legtöbb effektnek nyoma sem volt. Igazán szépen az újgenerációs kártyákon fut. A szívem csücskét, a GF 6600GT videokártyával és P4 3GHz 64bit-es procival felszerelt gépemet is meg tudta izzasztani, ha minden maximumra volt állítva, ezért néhány kompromisszumra szükség volt.
Mint minden, magára kicsit is adó játékban, itt is megjelenik a fizika. A rendszer nagyon jól működik, a rongybaba-effekt közel tökéletes, a tereptárgyak is nagyon jól reagálnak a környezeti hatásokra (pl. robbanások). Jól néznek ki a leszakadó testrészek (ugyebár 18+ besorolású a játék), és a millió darabba rombolható környezet. Apropó rombolás: pusztítás közben megcsodálhatjuk a részecskefizika szépségét is, ugyanis már egy kisebb tűzpárbaj során is mindenhonnan por és törmelék hullik alá. Néhol kicsit túlzásnak tűnik, de jól néz ki, és meg is nehezíti néha a dolgunkat. A fizikát alkalmazhatták volna többet is a fejlesztők, sok lehetőség lett még volna benne, de így legalább jó lett, ami elkészült.
Capture the feature
Először is vessünk egy pillantást a fegyverarzenálra: egyszerre három lőfegyver, valamint robbanóeszközök lehetnek főhősünk zubbonyában. Az alap fegyver a pisztoly, ami kapásból mehet is a süllyesztőbe. Aztán kapunk még egy gyors, ámde elég gyengus gépfegyvert (a?la MP5), egy jól használható, pontos gépkarabélyt, a kihagyhatatlan shotgunt, egy plazmafegyvert, egy snipert, egy nagyon durva szögbelövőt, és persze egy rakétavetőt. Számomra a shotgun volt a[SinglePic not found] legszimpatikusabb, az olyan, mint az adu ász (mindent üt). Gránátból összesen három fajtát kapunk, ami a játék során bőven elég is lesz. A legnépszerűbb minden valószínűség szerint a sima Frag gránát, ebből kapjuk a legtöbbet, és az AI is nagyon szereti arcunkba hajigálni. A másik gránát egyszerre mulatságos és hatékony. Ez ugyanis bármilyen felületen képes megtapadni. Legelőnyösebb a gyanútlan ellenfelek hátára tapasztani, hogy aztán távirányítónkkal levegőbe repíthessük őt, és az egész Squadot. Harmadik robbanóeszköz a taposóakna, ezt is jól lehet alkalmazni, csapdaállításra kiváló, de én nem sokszor használtam, bőven elég volt a többi.
A játékmenet legtöbb eleme minden FPS (és TPS) rajongóból előcsalja a déja vu érzést, hiszen a F.E.A.R. jó néhány játékból merített ötleteket (bevallottan) ? mondhatni a legsikeresebb akciójátékok legjobb elemeit összegyúrták. Meg kell hagyni, hogy a koktél meglehetősen ízletes lett, sikerült úgy összefércelni, hogy ismerős, és mégis eredeti játékot kaptunk.
A Max Payne és Matrix játékokból ismerős SlowMotion (vagy BulletTime ? kinek hogy tetszik) nagyon jól működik FPS-ben is. Amint túlerőbe keveredünk, a kisujj reflexből ráfekszik a Crtl gombra, és jöhet a haddelhadd. A látvány gyönyörű, köszönhetően a DX9-es effektek tengerének. A töltények keltette légörvényektől kezdve a robbanásoktól romokba dőlő szobáig minden elképesztően szépen néz ki. Még a kihalt folyosókon is élvezetes bekapcsolni az időlassítást, és letesztelni, hogy milyen pusztítást vagyunk képesek okozni egy-egy helyszínen. Egy gond van vele: túl sok van belőle. Véleményem szerint kicsit gyorsan töltődik újra, és így nagyon megkönnyíti a helyzetünket, mivel az ellenfelek 80%-át lassítva szedjük le. Ha meg elfogy, gyorsan fedezékbe bújunk, és reméljük, hogy támadóink nem kerülnek mögénk, míg újratöltődik az időlassítás.
A másik zseniális játékelem a közelharc. Tökéletesen lemodellezettek a mozdulatsorok, érezzük ahogy a bakancsunk alatt recseg a koponya. Két mozdulatsort sajátíthatunk el a játék folyamán: az egyik egyfajta Liu Kang-Trinity keverékéből összejött ugrás-rúgás kombó, a másik pedig a már jól ismert becsúszós szerelés. Ha ezek valamelyikét ellenfelünkhöz lopózva időlassítás közben elsütjük, a delikvens máris alulról szagolja az ibolyát (elég megalázó halálnem?).
[SinglePic not found]Az ijesztgetés a Doom3-ra hasonlít, de nem túlozták el a készítők, ritkábban és jobban helyezték el a frászt a pályákon. Néhol egy-egy lepotyogó épületdarab, kiömlő gőzfelhő, robbanás, elalvó lámpák, lángcsóvák ? és mind jó helyen van. Itt nem minden sötét zugból ugrik elő az ellen, csak néhányból, sok esetben akkor, amikor nem számítunk rá. Aztán persze ott van Alice és Fettel, akik néhol látomás alakjában hozzák ránk a szívrohamot, és nagyon hatékonyan keltik a feszültséget. Nem is beszélve a meglehetősen néhol meglehetősen véresre szabott jelenetekről.
Felvehetők különböző életerő- és időlassítás módosítók is, amik állandó jelleggel megemelik azok mennyiségét. Ezek csak megkönnyítik a játékmenetet, nem kötelező őket megkeresni. A Deus Ex-re tudom hasonlítani ? mikor az ember a lépcső alatt meglát egy világító upgrade-et, és elkezd kombinálni, hogy vajon milyen szövevényes úton lehet eljutni a hőn áhított életerőhöz (a kezdeti 100 hp-ról 199-re növelhetjük azt).
A legfontosabb mind közül azonban a mesterséges intelligencia. Akarva-akaratlanul a Halo-hoz hasonlítgatjuk, pedig itt nyoma sincs a mulatságos, ?nagy testér? lábai között megbúvó covenantoknak ? itt hús-vér ellenfelek várnak ránk a sarkok mögött, akik folyamatosan szervezkednek, kommunikálnak egymással. Szerencsére ezt mi is hallhatjuk, így folyamatosan értesülünk terveikről, és kaján mosollyal hallgathatjuk, ahogy a csapat utolsó életbenmaradó tagja erősítésért esdekel. Folyamatosan mozgásban vannak a gép ellenfelek, ha többen vannak, megpróbálnak bekeríteni minket, ha pedig fogyóban van a létszám, akkor védekező pozíciót vesznek fel, és tartják magukat az erősítés megérkezéséig. Nincs is jobb játékélmény, mint okos, gondolkodó ellenfelek ellen harcolni, akik képesek akár egy szekrényből azt feldöntve fedezéket csinálni. Meglepően jól használja az AI a gránátokat is, erre különösen figyelni kell, néha nagyon rá lehet fázni.
Ph3ar the Multi
Sajnos a szerverek elég üresek ? sőt nincs is sok belőlük: a jelen állás szerint magyar Call of Duty 2 szerverből háromszor van annyi mint F.E.A.R.-ből világviszonylatban. A demoval nem sokkal kevesebben játszanak, mint a teljes játékkal. Talán majd ha budget kategóriás lesz a game?
A megszokott játékmódok itt is jelen vannak: DeathMatch, TeamDeathMatch, Capture the flag ? ezeket mindenki ismeri (és más játékokban talán jobban is működnek), de az igazán élvezetesek a SlowMo módok. A legizgalmasabb vitathatatlanul a SlowMoDeathMatch. Ebben a módban egy ember birtokolja az időlassítás képességét, hatalmas előnyökhöz jutva ezzel (persze többiek így folyamatosan látják, hogy merre jár). A többi játékos pedig egyesített erőkkel megpróbálja eliminálni az illetőt. Ha sikerül, a legszemfülesebb felveheti az időlassítást. [SinglePic not found]Persze, mint mindenhol, itt is van néhány vérpistike, aki úgy gondolja, hogy ő inkább a többieket áldja meg a respanw-nal, mint a kiválasztottat, na őket a legélvezetesebb az árnyékból előugorva földbetaposni. Itt is hódít ugyanis a nagyon jó fény-árnyék hatás, ami a sunyi taktikában nagy segítséget nyújt. Valamint multiban is a legnagyobb élmény a közelharc. Nagy mulatság (és szitkozódás) forrása, mikor az időlassítás birtokló játékos fejberugdossa az összes támadóját, fragek tucatjait megszerezve.
S.Z.E.R.E.T.E.M.
Azt hiszem fentebb már nyilvánvaló vált, hogy legújabb kedvencemet testesíti meg a Monolith mesterműve. Vitathatatlan, hogy nagyon rövid, zavaros a történet, és a fizikából se hoztak ki mindent, amit lehetett volna, sőt, kicsit könnyűre is sikeredett, de ezek sem halványítják a játék fényét. Eddig nem voltam nagy Monolith rajongó, de ezután minden bizalmam az övék, már tűkön ölve várom következő játékukat a Condemned-et.
