Oscee-blog

Jól megmondom!

2014. április 15.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Wolf of Wall Street (A Wall Street farkasa, 2013)

Egyértelműen 2013 egyik legjobb filmje, akármilyen kritikus szemmel is nézi az ember.

Magával ragad a pörgése, szarkazmusa, polgárpukkasztása. Mindenki bele tudja élni magát a főszereplőnk fényűző életébe – pénz, csillogás, kocsik, nők. Jó, egész pontosan kurvák, na meg kokó. De hát ez hozzá tartozik a kőgazdag fenegyerek élethez (nem elfelejtendő, hogy valós események inspirálták a filmet). De nem csak ez az életérzés, ami magával ragadó a filmben, hanem a fondorlatos történet, a finoman adagolt sötét humor, de mindezek felett DiCaprio játéka. Aki talán már akkor sem kap Oscar szobrot, ha lehozza a csillagokat (de őszintén szólva, érdekel ez valakit is?).

wolf-of-wall-street-penz

Azért muszáj megemlítenem Jonah Hillt is, imádtam a karakterét – de az egész gárdát úgy általában. A 3 órás játékidő talán kicsit túlzás, kicsit egy picit lelaposodik miatta a történet néhol – de engem végig lekötött, az összes percét élveztem. Martin Scorsese megint telibetalált!

9/10, de a Dallas Buyers Clubbal ellentétben, ez bőven, csont nélkül

2014. április 15.
by Oszkár Józsa
0 comments

Dallas Buyers Club (Mielőtt meghaltam, 2013)

Nem igazán tudtam semmit a filmről, mikor leültem elé, leszámítva, hogy jól kitömték díjakkal. Sikerült is pozitívan meglepnie – mert bár számítottam rá, hogy valami ütős következik, még arra is rátett egy lapáttal.

Matthew McConaughey egyszerűen szenzációs a főszerepben (le tudja amúgy írni valaki a nevét copy-paste nélkül?), de Jared Letonak sincs szégyenkeznivalója mellette. A történet nagyon érdekes, egy csomagban kapunk kemény, itt-ott sokkoló drámát, karakterdrámát és egy leleményes trükköt bemutató valós történetet kis humorral fűszerezve. És a legdurvább az egészben, hogy valós történeten alapszik (bár a személyeket erősen átírták, de a történet magva az életben is így zajlott). A végére talán kicsit kiereszt, de elnyújtottnak vagy unalmasnak semmiképp nem nevezném. Az erőssége egyértelműen a karakterek kidolgozottsága és megformálása, de más téren sem szenved különösebb hiányt.

Nem hiszem, hogy felsorolnám az évtized legjobb filmjei között, de a maga nemében közel hibátlan.

9/10, talán megérdemli

2014. április 10.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Rite (A rítus, 2011)

Szintén a szebbik felem javaslatára történt filmpótlás – hát hanyatt nem vágtuk tőle magunkat, hogy enyhén fogalmazzak.

Jó, szidni nem fogom, hisz ez igazából egy nagy költségvetésű B-film. Olyan is. Ordas mód logikátlan (ellentmond saját magának), sablonos, itt-ott bugyuta és látszik rajta, hogy ez nem high-profile anyag. Azt mondjuk el kell ismerni, hogy hangulatteremtéssel próbálkozik – nem különösebben sikerül, de kimondottan rossznak sem nevezhetném. Hopkins nagyjából megmenti a filmet, de ebből az anyagból csodát tenni ő sem tud. Talán egy kis morális, filozófiai vonalat is belecsempésztek a készítők a fiatal, hitetlen pap témakörrel – ez is olyan, mint a film többi része: nice try…

Kicsit béna, kicsit unalmas, de igazából egynek jó darab a Rite, ha nem várunk tőle sokat. Csak nagyon ne gondolkodjunk közben, azzal lábon rúgjuk magunkat. Volt már rosszabb szelleműzős film is.

4/10

2014. április 10.
by Oszkár Józsa
0 comments

12 Years a Slave (12 év rabszolgaság, 2013)

Néger, ám szabad főhősünket jogtalanul rabszolgasorsba taszítják, majd délre hurcolása után sok (12 év) szenvedés, kín és munka után felszabadul – kb. ennyi a film. Pont ilyen egyszerű és sablonos.

Nem is értem a díjakat és hype-ot – talán az amerikai bűntudat pumpálja felfelé a film ázsióját, de ha két lábbal maradunk a talajon, akkor el kell ismerni, hogy annyira sok mindent nem tud felmutatni. Chiwetel Ejiofor, a történet, a rendezés – mind rendben van, de egyik sem igazán emlékezetes vagy kiemelkedő. Őszintén szólva, szerintem ez nem több, mint X+1-edik rabszolgasors film. Jól van összerakva, de kicsit lerágott a csont, és mintha ezt a történetet én már vagy tízszer láttam volna.

Talán több hibába is beleesik a film, ami miatt inkább középszerűnek, mint jónak érzem. A hangulat a béka segge alatt van, a karakterek meglehetősen felületesen kerülnek bemutatásra és kicsit elnyújtott is. Így már számomra esélytelen volt, hogy beleéljem magam. Egyszeri megtekintésre okés volt, de semmit nem kaptam, amit nem kaptam volna már tucatszor. A díjakat meg nem értem.

6/10

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Gravity (Gravitáció, 2013)

Féltem tőle, hogy a számomra oly’ kedves űrkutatás témakörébe eső film esetén a kákán is a csomót fogom keresni. De ahogy a Moon esetében (amit amúgy nem sokkal a Gravity előtt néztem újra), itt is igazolódik: ha kellően sima az a káka, nem fog az ember nekiállni csomót keresni rajta.

A Gravity ugyanis elképesztő látványos, miközben érdekes és izgalmas, sőt, humoros  is tud lenni (mindössze 2 szereplővel). Jó, nem dokumentumfilm precizitású – de nem hinném, hogy ez különösebben levonna az értékéből, elvégre az ember mozifilmtől szórakoztatást vár elsősorban. Telitalálat a hangulat, csodálatosak a hangok és a látvány. A történet az igazából eléggé vékonyka, de az előbbiek kárpótolnak mindezért, sokkal többet nem is kívánhatnánk. Ugyanakkor a befejezés nekem egy nagyon picit összecsapottnak és/vagy elrugaszkodottnak tűnt, de rossznak semmiképp nem mondanám azt sem.

De ezzel együtt is a 2013-as év egyik legjobb filmje, Cuarónban megint nem kell csalódnunk.

8/10, de többszörnézős, felkúszhat még 9-re

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Ender’s Game (Végjáték, 2013)

Oké, lépjünk túl a kifacsart magyar címen.

Jó, maga a film is szar.

Tudom, hogy a könyv kult sci-fi. De ezek után biztos, hogy nem fogom elolvasni. Az adaptáció ugyanis bugyuta, gagyi, béna, gyerekes. Kisebbfajta szenvedés volt végignézni, részben az unalom miatt, részben a rendszeres facepalmok miatt, annyira béna a történet. Még ha az alapsztorin túl is tesszük magunkat és elfogadjuk, hogy egy szánalmas szar kiképzés alatt kiskölkökből nagyobb hadvezér lesz, mint a fél univerzumot végigcsatázó bakák, a történet levezetése és a végső csata akkor is röhejes. A látvány mondjuk rendben van, de hiába teszek masnit a szarra, az még attól büdös marad. És ez a szar két kínkeservesen hosszú órán át bűzölög az arcodba.

Tisztára Támad a Mars! feeling. Mondjuk az vígjáték, ez meg komolyan veszi magát. Ami meglehetősen gáz.

2/10

(méltó társa az After Earth-nek)

2014. április 7.
by Oszkár Józsa
0 comments

Oldboy (-nincs magyar cím-, 2013)

Mármint a koreai Oldboy amerikai remake-je.

Amire nem is kéne rá sok szót fecsérelni, nem igazán érdemli meg. Ha nem létezne az eredeti, akkor is csak középszerű thriller lenne, annak fényében viszont csak egy elfuserált, kiherélt, felvizezett feldolgozás. Nem nézhetetlenül szar, de meglehetősen gyenge.

Josh Brolin nem az igazi a főszerepben, de Lee az, aki elrontotta. Illetve az első Thort és I Am Legendet író Protoshevich. Nem sikerült ugyanis sem a tengerentúli moziba átültetni a történetet és a hangulatot – annyira viszont elszakadtak az eredetitől, hogy azt kiheréljék. És görcsösen ragaszkodtak pár szimbólumhoz-jelenethez, ami csak erőltetetté tette a filmet itt-ott. A történet nyilván nagy vonalakban megegyezik, de még azt is sikerült kicsit esetlenné dolgozni. Mindezzel a dinamika is kiveszett a filmből, nem is beszélve a fényévekkel kisebb sokk-faktorról.

3/10

2014. március 4.
by Oszkár Józsa
0 comments

Escape Plan (Szupercella, 2013)

Ez kérem szépen két film egy áráért. Az eleje (illetve talán a nagyobbik része) kellemes börtönös szökés film, egy kis csavarral, miszerint szökni próbáló főhősünk nem napfényre vágyó elítélt, hanem ipari börtönszökés-specialista. Semmi eget rengető,  de ügyes alapötlet. A második film pedig egy retró akció, némi agyatlan lövöldözéssel.

Ami az egyetlen furcsaság (?) a filmmel kapcsolatban, hogy Schwarzi úgy odaveri Stallonet, mint a pinty. Mind a karaktere jobb, mókásabb (szerethetőbb?), mind az alakítás meggyőzőbb. Talán jót tett neki a politikai pihenő, Stallone meg közben kiöregedett, ki tudja. De igazából ez nem különösebben von le a film értékéből – eleve nem egy high-class material. De annak tökéletes, ami, és az én szórakoztatásomhoz ez elég is volt. Szerintem elejétől a végéig teljesen fogyasztható és élvezhető, a vége felé racionalitását vesztő akció vonal is. Teljesen jó retró akció, amit 20 éve megszeretett az ember – azokat se rakétatudósok írták.

7/10 bassza meg, tök jó volt, kellemesen csalódtam

2014. február 21.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Counselor (A jogász, 2013)

Furcsa egy film ez a Counselor. Részben már-már szatirikus dráma, részben egy középszerű thriller, részben meg egy szájtépő filozofálgatás (meg egy kis társadalomkritika, de abba ne menjünk bele, ahhoz túl komolyan kéne venni). Ugyanis kapunk nem kevés monológot és dialógust mélyen szántó gondolatokkal a drogról, a pénzről az alvilágról, az élet értelméről. És a punciról. Bár utóbbi kettőt lehet, hogy felesleges külön venni…

De igazából ez csak félig működik. Az elején nagyon tetszett, főleg a humora. Aztán jött a film maga és ráuntam – ha 20-30 perccel rövidebb lenne, sokkal ütősebb lenne. Így tele van túlnyújtott, unalmas, felesleges jelenetekkel. Márpedig a sztori annyira nem jó, hogy ezt elviselje. A karakterek egész jók, van pár jó poén és a WTF kontent is megfelelő mértékben van jelen. És igazából vér is folyik tisztességgel. De még ezekkel együtt is sántít kicsit a film. Marad inkább egy egyszer fogyasztható, kicsit elbaltázott darab. Nagyon könnyen lehet utálni, de szeretni is. Én valahol a kettő között állapodtam meg.

Fontos megfigyelés a film közben: Cameron Diaz megöregedett.

6/10

(u.i.: igazából már csak Bruno Ganz rövid szerepe miatt is simán megéri megnézni a filmet)