Oscee-blog

Jól megmondom!

2014. május 3.
by Oszkár Józsa
0 comments

La grande bellezza (The Great Beauty, A nagy szépség, 2013)

A legfrissebb legjobb idegen nyelvű film Oscar díj nyertese, így már ideje volt, hogy erre is sort kerítsünk.

Felemásak az érzéseim. Alapvetően egy nagyon jó film. De ugyanakkor számomra kicsit túlontúl szürreális, furcsa, vontatott, sőt, sok helyen elnyújtott. Akár a nyitójelenet, akár némelyik másik már-már az unalomig volt húzva és ennek köszönhetően meglehetősen hosszú is lett a film, miközben nem mindig tudta fenntartani a teljes érdeklődésem. És a főszereplő is egy meglehetősen irritáló figura, bár ez inkább pluszpont, mint mínusz. De mindemellett nagyszerűen fényképezett film, irtó hangulatos zenékkel és tökéletes színészi alakításokkal. Ilyen szempontból maximálisan hozza azt, amit egy odabaszósan jó kortárs olasz filmtől vár az ember. Így összességében, a teljes képet nézve azt kell mondjam, hogy kellemes, jó film.

GrandeBelleza_41

És a fentiek fényében nehéz is pontozni a filmet, hisz számomra nehéz volt befogadni. Valahol egy gyönyörűen fényképezett, igazi olasz dráma, máshol egy szürreális, nehezen emészthető trip, megint máshol meg valami giccses cucc. Az is lehet, hogy túl fáradt voltam hozzá és nem sikerült beleélni magamat a hangulatba, nem tudom…

7/10

2014. május 3.
by Oszkár Józsa
0 comments

Blue Jasmine (Blue Jasmine, 2013)

Egy komolyabb darab Woody Allentől – bár hangulatában meglehetősen  más, mint az előző filmje, nekem amaz, a To Rome with Love jobban tetszett. És nem csak azért, mert az sokkal mókásabb, vidámabb volt.

Főhősünk élete épp válságban van, ami ezúttal egy családi drámában csúcsosodik ki, miután San Franciscóba költözik húgához azon szándékkal, hogy új, tiszta lappal ugorjon neki ismét ennek az élet nevű játéknak. Cate Blanchett nagyszerűen alakítja a kicsit irritáló, de ugyanakkor mégis könnyen megsajnálható, kicsit fura természetű főszereplőt. Viszont összességében szerintem a karakterek kidolgozatlanok, felületesek – nem sikerült igazán egyikőjüket sem megkedvelnem, vagy együtt éreznem velük. Márpedig egy családi drámánál ez nagy negatív pont.

Részben emiatt (és mert a történet is, a karakterekhez hasonlóan, picikét sekélyes) nem tartom túl jó filmnek a Blue Jasmine-t. Egynek jó, kellemes film, de számomra kicsit csalódás volt, és inkább csak egy korrekt iparosmunkának érzem, mint egy igazán jó filmnek. Allentől ennél többet várnék… De Cate Blanchett alakítása miatt mindenképp megéri megnézni még így is.

6/10

2014. május 2.
by Oszkár Józsa
0 comments

47 Ronin (47 ronin, 2013)

Keanu Reeves középkori Japánba helyezett szamurájos mókája tavaly év végéről. Magam sem tudom, hogy mire számítottam, mikor leültem elé, de a végeredményben már biztos vagyok: szar.

Oké, túllépek a japán-amerikai nyelv/rassz/kultúra keveredésen. Ami mondjuk eléggé röhejessé teszi a filmet – de nem meglepő, hogy ebben a műfajban csak a japánok tudnak bármi hangulatosat alkotni. Kár, hogy ezen túl a történet is meglehetősen esetlen, meh meh hátán, miközben nézed a filmet. És csak várod, hogy vagy legyen már vége vagy legyen végre egy jó harcjelenet. Utóbbiból van pár, de azért annyira az sem jók. De az egészre a pontot Keanu Reeves amatőr játéka és a szánalmasan szar CGI teszi fel. Bosszúfilmnek, fantasynek és akciónak is gyenge, szépen beleesett a három szék köz.

És ehhez tegyük hozzá azt is, hogy mindezzel egy tradicionális, fontos japán legendát gyaláz meg [wiki link]. De legalábbis képtelen felnőni hozzá. Számomra karcolta az időpazarlás fogalmát. Hatalmas bukás volt, szóval szerencsére hasonlóra mostanában nem kell számítani a Universaltól.

3/10

2014. április 24.
by Oszkár Józsa
0 comments

300: Rise of an Empire (300: A birodalom hajnala, 2014)

Azon filmek egyike, amikből még csak előzetest vagy plakátot sem néztem, hisz tudtam, úgyis megnézem moziban. Így hát kicsit meg is lepődtem, hogy CSATAHAJÓÓÓÓK!

Mozi előtt megnéztem az első részt (közvetlenül előtte, majdnem el is késtem  miatta), így könnyen össze tudom hasonlítani a kettőt. És az az igazság, hogy a Rise of an Empire nem sokkal gyengébb az első résznél. Pedig annak nagy rajongója vagyok, fel is voltam készülve, hogy méltatlan folytatást fogok kapni. Szerencsére ez nem történt meg. Meglehetősen tetszett ez is – gyermeki énem végtelenül élvezte a hajócsatákat. Ugyanakkor a történet kicsit gyengébb, mint az előző film esetében és a hangulat is kicsit felvizezett: az első rész szenzációs képregényhangulatát esélye sem volt reprodukálni és sokat veszített magasztos misztikumából az ellenfél illetve maga a csata.

Pár bugyuta jelenet azért szálkát hagy az ember szemében (pl. a hajón lovaglós), de igen is látványos és izgalmas film a Rise of an Empire. És meglehetősen véres is, nem spóroltak vele a készítők, repülnek a végtagok, belek, minden. Talán ott csúszott el a dolog, hogy a folytatást már nem Snyder rendezte (csak producer volt) – kicsit mintha iparosmunka folytatásként kezelte volna a stúdió.

Összességében bőven elmarad az első résztől, de még így is jó darab. Már amennyiben darabolós-csatahajós látványfilmre vágyik az ember fia. És ezúttal a 3D se nagyon zavart (eredeti nyelven nem volt 2D vetítés).

7/10

2014. április 24.
by Oszkár Józsa
0 comments

Frozen (Jégvarázs, 2013)

Valahogy nem pendülök egy húron a Disney filmekkel (Wreck-it Ralphot leszámítva). Ezúttal sem kaptam semmi olyat, ami megragadott volna, ami miatt ne csak egy átlagos, középszerű hollywoodi animációnak könyveljem el a Frozent.

Talán kicsivel jobb, mint a Tangled, de nagyjából ugyanaz a kategória. Jó, tudom, nem én vagyok a célközönség – de alapvetően eléggé együgyűnek éreztem mindegyik filmet, egy Pixar alkotással ellentétben egyik sem tudott magával ragadni (bár manapság amazok se nagyon). Az animáció okés, de semmi extra. A betétdalok se nagyon lépik át random gyerekfilm/rajzfilm dalainak minőségét. A lüke hóember karakter pedig határozottan ront az összképen, kb. a megjelenésétől kezdve kezdett átfordulni kicsit irritálóba a Frozen.

Nem könyvelem el kidobott időnek a megtekintését, de nem is igazán tetszett. Bár a gyerekek állítólag ezt is kajálják, szóval lehet, hogy bennem van a hiba. Vagy csak simán hagynom kéne a fenébe a Disney filmeket.

6/10

u.i.: meglepően sok a Frozen rule34 az interneten (18+ link)

2014. április 15.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Wolf of Wall Street (A Wall Street farkasa, 2013)

Egyértelműen 2013 egyik legjobb filmje, akármilyen kritikus szemmel is nézi az ember.

Magával ragad a pörgése, szarkazmusa, polgárpukkasztása. Mindenki bele tudja élni magát a főszereplőnk fényűző életébe – pénz, csillogás, kocsik, nők. Jó, egész pontosan kurvák, na meg kokó. De hát ez hozzá tartozik a kőgazdag fenegyerek élethez (nem elfelejtendő, hogy valós események inspirálták a filmet). De nem csak ez az életérzés, ami magával ragadó a filmben, hanem a fondorlatos történet, a finoman adagolt sötét humor, de mindezek felett DiCaprio játéka. Aki talán már akkor sem kap Oscar szobrot, ha lehozza a csillagokat (de őszintén szólva, érdekel ez valakit is?).

wolf-of-wall-street-penz

Azért muszáj megemlítenem Jonah Hillt is, imádtam a karakterét – de az egész gárdát úgy általában. A 3 órás játékidő talán kicsit túlzás, kicsit egy picit lelaposodik miatta a történet néhol – de engem végig lekötött, az összes percét élveztem. Martin Scorsese megint telibetalált!

9/10, de a Dallas Buyers Clubbal ellentétben, ez bőven, csont nélkül

2014. április 15.
by Oszkár Józsa
0 comments

Dallas Buyers Club (Mielőtt meghaltam, 2013)

Nem igazán tudtam semmit a filmről, mikor leültem elé, leszámítva, hogy jól kitömték díjakkal. Sikerült is pozitívan meglepnie – mert bár számítottam rá, hogy valami ütős következik, még arra is rátett egy lapáttal.

Matthew McConaughey egyszerűen szenzációs a főszerepben (le tudja amúgy írni valaki a nevét copy-paste nélkül?), de Jared Letonak sincs szégyenkeznivalója mellette. A történet nagyon érdekes, egy csomagban kapunk kemény, itt-ott sokkoló drámát, karakterdrámát és egy leleményes trükköt bemutató valós történetet kis humorral fűszerezve. És a legdurvább az egészben, hogy valós történeten alapszik (bár a személyeket erősen átírták, de a történet magva az életben is így zajlott). A végére talán kicsit kiereszt, de elnyújtottnak vagy unalmasnak semmiképp nem nevezném. Az erőssége egyértelműen a karakterek kidolgozottsága és megformálása, de más téren sem szenved különösebb hiányt.

Nem hiszem, hogy felsorolnám az évtized legjobb filmjei között, de a maga nemében közel hibátlan.

9/10, talán megérdemli

2014. április 10.
by Oszkár Józsa
0 comments

The Rite (A rítus, 2011)

Szintén a szebbik felem javaslatára történt filmpótlás – hát hanyatt nem vágtuk tőle magunkat, hogy enyhén fogalmazzak.

Jó, szidni nem fogom, hisz ez igazából egy nagy költségvetésű B-film. Olyan is. Ordas mód logikátlan (ellentmond saját magának), sablonos, itt-ott bugyuta és látszik rajta, hogy ez nem high-profile anyag. Azt mondjuk el kell ismerni, hogy hangulatteremtéssel próbálkozik – nem különösebben sikerül, de kimondottan rossznak sem nevezhetném. Hopkins nagyjából megmenti a filmet, de ebből az anyagból csodát tenni ő sem tud. Talán egy kis morális, filozófiai vonalat is belecsempésztek a készítők a fiatal, hitetlen pap témakörrel – ez is olyan, mint a film többi része: nice try…

Kicsit béna, kicsit unalmas, de igazából egynek jó darab a Rite, ha nem várunk tőle sokat. Csak nagyon ne gondolkodjunk közben, azzal lábon rúgjuk magunkat. Volt már rosszabb szelleműzős film is.

4/10

2014. április 10.
by Oszkár Józsa
0 comments

12 Years a Slave (12 év rabszolgaság, 2013)

Néger, ám szabad főhősünket jogtalanul rabszolgasorsba taszítják, majd délre hurcolása után sok (12 év) szenvedés, kín és munka után felszabadul – kb. ennyi a film. Pont ilyen egyszerű és sablonos.

Nem is értem a díjakat és hype-ot – talán az amerikai bűntudat pumpálja felfelé a film ázsióját, de ha két lábbal maradunk a talajon, akkor el kell ismerni, hogy annyira sok mindent nem tud felmutatni. Chiwetel Ejiofor, a történet, a rendezés – mind rendben van, de egyik sem igazán emlékezetes vagy kiemelkedő. Őszintén szólva, szerintem ez nem több, mint X+1-edik rabszolgasors film. Jól van összerakva, de kicsit lerágott a csont, és mintha ezt a történetet én már vagy tízszer láttam volna.

Talán több hibába is beleesik a film, ami miatt inkább középszerűnek, mint jónak érzem. A hangulat a béka segge alatt van, a karakterek meglehetősen felületesen kerülnek bemutatásra és kicsit elnyújtott is. Így már számomra esélytelen volt, hogy beleéljem magam. Egyszeri megtekintésre okés volt, de semmit nem kaptam, amit nem kaptam volna már tucatszor. A díjakat meg nem értem.

6/10